Politológus legyen a talpán, aki ebben a forgatagban akár csak egy kicsit is érzi a jövőt. Mert amikor már épp leírtuk volna a civileket, kiderült: szinte órák alatt ígérte meg hétezer ember, hogy ott lesz az utcán.
„A tömeg azóta is ott az utcán, a Kossuth téren, a József nádor téren, az Operánál, de a hangulat nem a régi. (Régi? Három hónapja sincs még a netadó elleni tüntetésnek.) Mennek még az emberek, ha hívja őket a... ki is? Az, aki szerint az elmúlt 25 évet kukákba kell dobni? Vagy aznap épp az, aki úgy tartja, csak részben kudarc az elmúlt negyed évszázad? Ki ma a hívó? Aki szerint nem civil, akit párt támogat? Vagy az, aki szerint a párttámogatás önmagában senkit nem foszt meg a civilségtől?
És akkor, ha már lassan minden fonalat elvesztettünk, tovább csavarnak a történeten: az egyik főszereplő bedobja a törülközőt, a másik épp teríti a lapjait, s bejelenti, megteszi az első lépést a politika felé. Hogy mindez mit jelent? Politológus legyen a talpán, aki ebben a forgatagban akár csak egy kicsit is érzi a jövőt. Mert amikor már épp leírtuk volna a civileket, kiderült: szinte órák alatt ígérte meg hétezer ember, hogy ott lesz az utcán. És amikor már legyintenénk, felidézzük: pénteken néhány másodpercig élt csak igazán a tüntetés. Akkor, amikor a régi erővel zúgott az: »Orbán, takarodj!«”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Kobakhidze élesen támadta a kormányellenes tüntetéseket.
Áll a bál Tbiliszi utcáin.
Több száz fiatal tüntetett Bukarestben, tiltakozva az államfőválasztás első fordulójának eredménye ellen.
Szívük szerint sokkal több rezsit fizetnének havonta, de ezt a regnáló mocskos kormány lehetetlenné teszi.
Nem javult a helyzet a tavalyi demonstrációk óta.
Michael McGrath állítja, nyitott a tárgyalásokra, de ugyanúgy kész elzárva tartani az uniós pénzcsapokat.
Íme a nemzetközi visszhang Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin tárgyalásáról.
