„De a következő évek pörgősek lehetnek. Erre célzott Orbán Viktor miniszterelnök akkor, amikor az idén, kínai útja során a négyszázalékos gazdasági növekedés elérését jelölte meg. Rögzítsük: három-négy százalékos éves bővülés az, ami érezhető a mindennapokban is, valamint megalapozza a felzárkózást a fejlett nyugati világhoz. Jelenleg azonban a négyszázalékos gyarapodáshoz nincsenek meg a feltételek – különadók terhelik a különböző nemzetgazdasági szektorokat, így például a hitelintézeteket is. Márpedig banki kölcsönök nélkül nincsenek újabb beruházások. Amennyiben pedig nincsenek vállalati fejlesztések, akkor új munkahelyek sem teremtődnek a versenyszférában. Szép a kormány igyekezete, ám lássuk be: »közhasznúzni« nem lehet minden állástalant elküldeni.
Mindazonáltal a kormányfő a tegnapi, a Bloomberg hírügynökségnek adott interjúban jelezte, hogy vissza akarja szerezni Magyarország a befektetői besorolását, és azt tervezi, hogy legkésőbb 2017-ben csökkenti a bankadó mértékét és már jövőre felülvizsgálhat más adókat is. Helyes a kabinet irányváltása: önmagában nem elég azt »nem érteni«, hogy a hitelminősítők miért tartanak bennünket bóvli kategóriában, hanem tenni is kell érte valamit. Jóllehet, az intézetek a bankok kottájából muzsikálnak: a nemzetközi pénzpiacon a »minden mindennel összefügg« elve alapján önállóan nem működhet egy modell. Vagyis örvendezhetünk mi a jelenlegi dübörgésnek, az egyre jobb pénzpiaci kondícióknak, ha a hitelminősítőknél befektetésre nem ajánlott kategóriában sátorozunk. Több mint három esztendeje tartózkodunk a bóvliban, ami egyre nagyobb károkat okoz gazdaságunk megítélésében. Ami azért fontos, mert tetemes államadósságunk jelentős részét piaci szereplők finanszírozzák, amelyeket pont a hitelminősítői instrukciók befolyásolnak.
Sorsdöntő lesz a jövő év abban a tekintetben is, hogy a devizaalapú jelzáloghiteleket kivezetik-e a piacról vagy sem. Ha igen, akkor a magyar gazdaság és politika 2016-tól »megtisztultan« üzemelhet. Véget ér egy negatív történet, amely már mindenkire ráégett: az adósokra, a kormányra, de a bankokra is.”