„Ám térjünk vissza az alapkérdésre, miszerint: ki nevet a végén? A bankok vagy az adósok? Gyaníthatóan egyik fél sem. A hitelintézetek mintegy ezermilliárd forintos terhet kapnak a devizakölcsönök végső kivezetésével a nyakukba, míg az ügyfelek a korábban remélt »egykori« árfolyamon történő forintosítás helyett a jelenlegi piaci kurzussal kell, hogy beérjék. Írtam már róla, de most is szívesen rögzítem: ha mindez nem így történne, pénzpiaci pánik is kialakulhatott volna Magyarországon. Bár a vagyoni átrendezések végső számláját még nem látjuk, a negatív kötelezettség döntő része az államilag is elmarasztalt bankszektorra jut. (...)
Tudni kell, hogy a jövő év végére lezáruló sztori »véres része« már ott van a banki mérlegekben. Bő 330 milliárd forintos veszteséget produkált a hazai bankszektor az első háromnegyed évben. Az árfolyamrés semmissége és a visszamenőlegesen jogtalannak ítélt szerződésmódosítások nyomán a piaci szereplőknek céltartalékolniuk kellett, és most ennek látjuk a negatív eredményét. A bankszektor kvázi zombi üzemmódban van: ha nincs az MNB növekedési hitelprogramja, akkor alig lenne hitelezés Magyarországon, márpedig gazdasági bővülés nincs banki hitelek nélkül. A jegybank projektjének számai impozánsak, ami azt jelzi: lenne éppen igény alacsony kamatozású banki kölcsönre a vállalati szférában. Tehát zajlik a bankrendszer átalakítása, de az állami törekvésekből még alig-alig rajzolódik ki egy halmaz. Eközben a devizahiteles ügyek miatt »felheccelt« társadalomnak is be kell látnia, hogy versenyképes bankszektor, egészséges lakossági piac és önállóan nőni tudó vállalati hitelezés nélkül aligha működik a gazdaság és »üzemel« az ország.
Miután a pénzügyi ágazat »veszélyes üzem«, ultrakemény, kiterjedt szabályozás alá kerül 2015-től. Innét kezdve azonban hagyni kellene, hogy betöltse alapvető funkcióját.”