Magyar külpolitika: Pofonok keletről és nyugatról

„Szemléletes, hogyan dől össze az eddigi pofonegyszerű (ám rossz) logikával felépített védelem, miszerint a magyar-amerikai viszony és a körülötte kialakult botrányok fő oka az, hogy az amerikai demokraták (tehát a tévesen »amerikai ballibnek« aposztrofált párt) a jobboldali magyar kormány ellen van, ám a republikánusok, mint jó konzervatívok majd támogatják az ország vezetését. Ezzel az érvrendszerrel csak egy baj van, hogy totálisan megpróbálja az amerikai viszonyokat lefordítani a magyar belpolitikai helyzetre, és mint ilyen vállalkozás, a gyakorlatban csődöt mond. Csak egy kiemelendő faktor: a republikánusoknál jobban kevesen utálják az oroszokat, az orosz befolyást (már csak történelmi emlékek miatt is). Így van ez McCain-nel is. Hibás feltételezés volt a külügy részéről, hogy majd ez a frakció fogja bevédeni a Paks II és a Déli Áramlat tervét.

A hibás felmérés egyik legbosszantóbb eleme, hogy (és itt újra visszakanyarodnék a már említett »külföldön csak a sajtóból értesülnek a magyar helyzetről« szituációhoz) az ilyen alapvető információk birtoklását, az ilyen egyszerű háttérelemzések elvégzését mindenképp elvárhatónak tarthatnánk egy külügyminisztériumtól, még akár ha csak a napilapok segítségével végzik is azt. Jelenleg ezeket azonban vagy nem végzik el, vagy (és ez valószínűbb a megjelent információk fényében) elvégzik, de senkit sem érdekel a döntéshozók közül. És itt üt vissza sajnos az a nagyon is fekete-fehér világnézet, miszerint az értékelvű diplomáciának vége, a gazdasági érdekek az egyedüli mozgatórugó a külpolitikában. Pedig ha valamit megtanulhatunk a történelemből, a külügyi kapcsolatokról, az az, hogy ott semmi sem ennyire fekete vagy fehér.

Ami elromolhat, az el is romlik, úgy tűnik, ez alól a mi külpolitikánk sem kivétel. A héten kaptunk pofonokat nyugatról és keletről egyaránt, ám érdemleges reakciónk, válaszunk egyikre se nagyon akad. Ha komolyan akarjuk venni a magyar érdekek képviseletét a határokon kívül, akkor ennél professzionálisabb módon kell nekiveselkednünk a kialakult problémának – mert a Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és Külügyminisztérium eddigi szereplése úgy gondolom, kritikán aluli.”