„Természetesen nem az a kérdés, van-e korrupció Magyarországon. Nyilvánvalóan van. Talán az egyetlen ország, ahol nincs, az Észak-Korea, mert ott per definitionem nem lehet. Az sem kérdés, hogy a hivatásos forradalmárok forradalmárkodnak, és szívesen látnák Kijevet Budapesten. A kérdés az, hogy mire gondolnak a szervezők és a finanszírozók? Ez utóbbiak nem feltétlenül lánglelkű idealisták, nagyon is hűvös, racionális cselekvők. A német vezetés sem azért küldte el némi pogácsával a zsebében Vlagyimir Iljicset Oroszországba, mert őszintén hitt benne, hogy felszabadítja az elnyomott orosz népet.
Egy pillanatra tegyük fel, hogy a konteóknak mégis van valami alapja (persze, nyilván nincs, de a játék kedvéért), és extralegális eszközökkel akarják megbuktatni a jelenlegi magyar rezsimet. Tegyük fel, hogy sikerül. Mégis, mi lenne ennek a következménye? Gondolják a szervezők-finanszírozók, hogy nagyjából kétmillió ember elfogadná ezt az eredményt?
A racionálisan kalkuláló szervezőknek illene számot vetnie a következményekkel. Bár lehet, hogy ezt is átszámolták már.”