Kín a diadal után

„A Fideszt meglepte az amerikai attak, zavaros, bizonytalan nyilatkozatok után úgy döntöttek, folytatják a jól bevált ultramagabiztos »mindig csak előre« kommunikációs stratégiát, és éppúgy, mint 2012-ben az EU-val szemben, beleálltak egy közepesen Amerika- és Nyugat-ellenes szabadságharcba. És úgy tánik, most nem jött be. Látszik, hogy a magyar társadalom nem izgul annyira, ha sérülnek az alkotmányos jogok vagy a piacgazdaság. Ám annyira van nyugatos az ország, hogy azt már ne lehessen beadni, hogy például egy orosz–amerikai konfliktusban nekünk az oroszok mellett (vagy hozzájuk közelebb) van a helyünk. A magyarok úgy akarnak élni mint a nyugatiak, legalábbis az életszínvonalat és a szolgáltatások minőségét illetően. Ezért a nyílt szembefordulás a Nyugattal már nem adható el simán szabadságharcnak.

A miniszterelnök mondhatja, hogy titkosszolgálati akciót vezetnek ellene, de egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy a magyarok többségét könnyen az USA ellen lehetne hangolni. És akármi is az amerikaiak motivációja a korrupciós vádak hangoztatásakor, attól még valódi problémákról beszélnek, és ezt a többség érzi is. Ott ütnek, ahol tényleg fáj. Így komoly hatása van most már, ha kiderül, hogy a Fidesz legfontosabb vezetői mekkora vagyont halmoztak fel, és ezt hogyan igyekeztek palástolni. (…)

A Fidesz bízhat abban, hogy nincs erős ellenzéke. Nincsen másik olyan párt, ami komoly támogatottsággal bírna, nincsen olyan párt, amelyik élére tudna állni az elégedetlenkedőknek.

A kormánypárt mostani vezetésére ezért két irányból leselkedhet veszély: ha szétszakad a Fidesz, vagy ha a magyar milliárdosok elkezdenek szervezkedni. A szakadást kiprovokálhatja Simicska Lajos például, aki fél lábbal azért még ott van a pártban, és övé a párt szavazóinak készülő sajtó jelentős része is. E forgatókönyv realitását mutatja, hogy meglebegtette, esetleg elindulna a veszprémi időközi választáson.

A másik lehetőség, hogy a növekvő elégedetlenséget elkapva pártot szerveznek egyéb magyar mágnások, akiknek van bőven pénzük profi kampánygépezetre, hitelesnek tűnő vezetők toborzására. Ők érezhetik úgy, hogy a romló nemzetközi kapcsolatok és a zavarában kapkodó kormányzat túl nagy terhet jelent már a saját üzleteiknek. Eddig ezt a lehetőséget a Fidesz kivédte. A magyar milliárdosok éppen úgy féltek a Fidesztől (vagyis a párt által irányított hatóságoktól), mint azok a hétköznapi emberek, akik idegenek előtt féltek rosszat mondani Orbán Viktorra. A sérthetetlenség mítoszának foszlásával azonban ez is megváltozhat.”