A szenátor takarója

„És most azonnal szögezzük le: a tények világában Orbán Viktort újfasiszta diktátornak nevezni lényegesen nehezebb, mint Obamát és a hidegháború utáni összes amerikai elnököt tömeggyilkosnak. Ha pedig egy amerikai elnök Charles de Gaulle néhai francia elnököt nevezte volna újfasisztának, amiért mintegy félmillió algériait öltek meg az észak-afrikai gyarmat megtartásáért küzdő katonái, a volt tábornok-elnök nemcsak a NATO katonai parancsnokságából vonta volna ki országát, de az egész szervezetet úgy hagyta volna ott, mint algériai veresége után a francia eb a szaharai országot. Arról nem beszélve, hogy Franciaországban vagy bárhol máshol a világon, egy ekkora sértést nemhogy üdvrivalgás nem kísérne, mint történt ez nálunk balliberális oldalon, hanem az az egyöntetű felháborodás olyan cunamiját váltja ki, amely az Egyesült Államok nagykövetségének épületét is veszélyeztette volna.

Mielőtt azonban egy pillantásnál kicsit nagyobb figyelmet szentelnénk annak, hogy ki is John McCain, és ő kivel bújik egy ágyba, tegyünk néhány megjegyzést a republikánus szenátor háromszor is megismételt állítására, amely fölött médiánk elsiklani látszik. Holott olyasmit mondott, ami a jobboldali sajtó régi »rögeszméjét« erősíti meg, igen csak nem a várt oldalról. Mégpedig azt, hogy szemben a hazai balliberális véleményformálók zsolozsmájával, amely szerint »mit számít az Egyesült Államoknak egy olyan kis vacak ország, mint Magyarország?«, McCain hangsúlyozottan kiemelte: Magyarország »nagyon fontos ország«, majd ezt kétszer megismételve azt is mondta, hogy »létfontosságúak« vagyunk az Egyesült Államok »nemzetbiztonsági érdekére« nézve. A McCain-féle újfasisztázás hevében a szenátori szájon kicsúszott, a balliberális oldalnak igen kínos megállapítást a tegnapi Népszava így finomította McCaint »idézve«: »Bellt azonban éppen Magyarországra küldik, egy érzékeny kelet-európai szövetséges államba…« Simonyival fogalmazva: McCain nem az »érzékeny« szóval »érintett« bennünket.”