„Na, ma minden kiderül. Kiderül, hogy tényleg akkora barátunk-e Amerika, mint ahogyan mondja. Mert ma talán nagykövetet küld hozzánk nagy barátunk, de nem mindegy, hogy ugyanakkor hazarendeli-e André Goodfriend ügyvivőt. Nem mindegy bizony, mert a halhatatlan playboydemokrata nélkül alighanem árvának éreznénk magunkat. (...)
Ő a trademark, a védjegy, az iránytű, hogy el ne tévedjünk ebben a büdös nagy antidemokráciában. Ő az, aki segít, aki nem kis erkölcsi támaszt nyújtva bátorítást ad az olykor még bizonytalankodó, botladozó kezdőknek. Na, legfeljebb nagy néha, szigorúan szűk, zárt baráti körben engedi el magát, kuplézik kicsit, és állítólag igen szépen énekli, hogy Stux, maga vérbeli párizsi lett, és nagy-nagy átéléssel Koncz Zsuzsától az André, je t’aime-et.
És most ezt az Andrét vennék el tőlünk, rendelnék haza. A mi Andrénkat. Nem, nem adjuk. Még akkor sem, ha otthon is lenne némi dolga.”