Pénzügyi egyensúlyozás

„A folyamatba azonban még Brüsszel is beleszólhat, miután egyes vélemények szerint európai uniós jogba ütközhet, hogy az MKB megerősítését és újjászervezését a jegybank lássa el.

A Magyar Nemzeti Bank ezt mindenesetre másként értékeli, a lépésről pedig az Európai Központi Bankot is értesítették. Ha a határainkon túlra tekintünk, akkor két tanulságos példát is találunk. Csehországban a pénzintézetek 80-90 százalékban külföldi kézben vannak, mégis jól működik a szektor. Ellentétben Szlovéniával, ahol az állami tulajdon a döntő. Az előbbi országban egészséges maradt a hitelek és a betétek aránya. A jelentős lakossági megtakarítás mellett nem szaladt el a ló a bankokkal. A kölcsönök kihelyezése nem pörgött túl, nem is kellett külföldről pénzt bevonni. Így a válság idején nem is volt mit kivonniuk az anyabankoknak!

Ezzel szemben a szlovén bankok ontották a hiteleket az ingatlanberuházásokba, majd a válsággal a pénzek betonba ragadtak. Úgy jártak, mint a spanyolok, ahol százmilliárd euró fagyott így be, és egymillió üres lakás, illetve félbemaradt ingatlantorzó állított emléket a felelőtlenségnek. Azzal a különbséggel, hogy a szlovén bankok többsége állami tulajdonban volt, így a rosszul sikerült pénzügyi manőverekbe az egész ország többszörösen beleremegett.

Hazánkban a csehországihoz hasonló volt a külföldi bankok aránya, ám egészségtelen irányt vett a hitelezés, amely jóval meghaladta a betétek mennyiségét. Mindez azt mutatja, hogy önmagában nem feltétlenül a tulajdonosi háttéren múlik a pénzügyi rendszer egészséges működése. A nyilatkozatokból úgy tűnik, a magyar kormány tisztában van a kockázatokkal. Nem ragaszkodik az állami tulajdonhoz, de tett és tesz azért, hogy erősödjön a pénzügyi szuverenitásunk. Egyúttal intézkedett arról is, hogy ne ismétlődhessen meg a felelőtlen hitelezés korszaka.”