A civil engedetlenségről

„Az utca kiáltásai messzire elhallatszanak. A sokak által üvöltött »Orbán, takarodj« már a »maffiacsaládon belül« is riadalmat kelt. »Ki veszi el a megtakarításainkat? Csak a Fidesz!« »A lopás akkor is lopás, ha törvényt hoznak róla« – olvashattam egy magasra emelt transzparensen. Mindenhonnan azt hallom, a minisztériumokban körlevélben kérdezik az alkalmazottakat, tudnak-e „az amerikai követség hírszerző akcióiról”, számoljanak be azokról az esetekről, amikor hivatalukban keresték fel őket a követség alkalmazottai, avagy netán kollégájuk járt volna az Egyesült Államok nagykövetségén.

Fortélyos félelem igazgat, látványosan bomlik a posztkommunista kurzus. Az állami hivatalok eresztékei szivárognak, a kurzus bizalmi emberei kapcsolatokat keresnek a civil oldalon, hogy biztosítsák magukat. Abban bíznak, hogy ez egy következmények nélküli ország, ám a NAV eddig felfedett ügyei arra mutatnak, hogy nem egészen. A rendszer úgy fog elolvadni, mint a fagylalt a forró pesti aszfalton. Thoreau csüggedt lelkületű honfitársait arra biztatta: »Adjuk le a teljes szavazatunkat, ne csak egy darab papírt, vessük latba egész befolyásunkat. A kisebbség tehetetlen, amíg a többséghez igazodik. Így még csak nem is kisebbség. De ha teljes súlyával opponál, akkor ellenállhatatlan.«”