Washingtoni konszenzus

„A konszenzus hármas jelszava a »liberalizálj, deregulálj, privatizálj« parancsait foglalja össze. A liberalizálás és a privatizálás aligha igényel magyarázatot, a »deregulálás« azonban talán igen. Nos, ez a szintén latin eredetű szó arra utal, hogy az állam, ne csak a tulajdonosi szerepéről mondjon le – a privatizáció nyomán–, de minimalizálja a szabályozó szerepét is, tehát ne csak tulajdonosként, hanem szabályozóként is »vonuljon ki a gazdaságból« ahogyan azt a születőben lévő SZDSZ már akkor harsányan követelte. Sőt, lehetőleg semmiféle szabályozással ne korlátozza szegény globális tőkét, hisz ez csak „rontja” a piac, mint »tökéletes önszabályozó« rendszer hatékonyságát.

Ne szépítsük tehát, a washingtoni konszenzus nevű kezdeményezés valójában egy világméretű »államellenes összeesküvés« volt, ha nem is teljesen a megszokott büntetőjogi értelemben. Ebből az is kitűnik, hogy leginkább arra szolgált, hogy nagy erejű véleményhatalmi segítséget nyújtson azoknak a belső kollaboránsoknak, mint amilyen az SZDSZ is volt, akik ugrásra készen várták a lokális értékmezők kifosztásának kezdetét jelző „sípszót”. 

A liberalizálás általános jelszava főként azt próbálta elősegíteni, hogy Kelet- és Közép-Európa gyanútlan társadalmai valóban elhiggyék azt, hogy a piaci folyamatok teljes »felszabadítása« az ő érdeküket szolgálja. Holott logikailag könnyű belátni, hogy a piac »szabadsága« éppen a legnagyobb kezdeti előnyökkel rendelkező szereplők esélyeit fogja még inkább növelni, tehát éppen a verseny, a »szabad piac« ellen hat, és olyan monopóliumok megerősödését hozza magával, amelyek Kelet- és Közép-Európa országaiban a »szocializmus« állami monopóliumainál is nagyobb pusztítást vittek végbe. Vagyis a jelszó elterjesztése mögött valójában az a szándék húzódott meg, hogy a globalitás kényszerítő-hatalmi eszközeként működtetett transznacionális vállalatok minél gyorsabban átvegyék a teljes ellenőrzést a nemzetgazda­ságok értékterei felett. És Magyarországon valóban ez is történt. A pénzügyi, banki, biztosítási, kereskedelmi, energetikai, távközlési, közlekedési, közműhálózataink meghatározó része a globális pénzhatalmi rendszer ellenőrzése alá került. Mindez öngerjesztő örvénylésként működik, hisz a leginkább neki kedvező liberalizálás a legnagyobb globális szereplők befolyását nemcsak egyszerűen tovább növeli, hanem egyúttal azt is lehetővé teszi számukra, hogy a potenciális versenytársaikat kiszorítsák, megsemmisítsék.”