Újabb görög dráma

„A Nemzetközi Valutaalap számos tanulmányában maga ismerte el, hogy a megszorítások valójában nemhogy megoldást nem jelentenek, de egy olyan negatív spirálba viszik az adott társadalmat, aminek a vége csak a teljes önfelszámolás lehet. Az EU cinizmusa és felelőtlensége azonban 2008 és 2011 között odavezetett, hogy a részben tudatosan gerjesztett hisztéria az egekbe repítette a görög államkötvények kamatait, amelyek a »csúcson« az évi negyven százalékot is meghaladták. Ép elméjű ember nem gondolhatja komolyan, hogy létezik olyan gazdaság, amely képes »kitermelni« ilyen kamatszint fedezetét. A GDP százhetven százalékát is meghaladó és a brutális megszorítások ellenére még gyorsabban növekvő államadóssági szint után már csak egy gigantikus „mentőcsomag” állíthatta meg, legalábbis ideiglenesen, a szabadesését. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a »mentők« nem Görögországot, és pláne nem a görög társadalmat „mentették” ezzel, hanem saját magukat. A formálisan az Európai Uniótól és a Nemzetközi Valutaalaptól származó kétszáznegyvenmilliárd euró nem a görög népet, hanem a globális pénzhatalmi rendszer kárvallott osztagait »kártalanította«. Görögország nemzeti jövedelme ma huszonöt százalékkal alacsonyabb, mint 2008-ban volt, tehát legjobb esetben is legalább tizenöt-húsz év »esik ki« a görög társadalom életéből. A munkanélküliség a kezelhetetlen huszonhat százalékos szinten áll, a fiatalok munkanélküliségi rátája pedig a hatvan százalékot is meghaladja. 

Az egyre súlyosbodó válság a politikai hatalmi rendszerben is »csúcsra jár«, hisz a helyzet értelemszerűen hívja életre a »radikális« megoldások követelőit. A most zajló elnökválasztáson a liberális elitek arra tesznek kísérletet, hogy mégis csak megerősítsék a globális hatalmi logikákhoz illeszkedő válságkezelési stratégiájukat. Ha kísérletük sikerül, akkor meghosszabbíthatja a vergődés most is zajló módját, ha viszont nem, akkor előre hozott választások lesznek, amelynek eredménye nagy valószínűséggel az uralkodó nézetrendszerrel radikálisan szakítani kívánó erőket juttatja hatalomba. Az ennek nyomán Görögországban és az európai uralmi térben elszabaduló indulatok azonban minden eddiginél pusztítóbb forgatókönyveket rajzolhatnak ki. Tehát igaz ugyan, hogy Görögország az európai kultúra bölcsője, de most lehet, hogy egyben koporsója is lesz majd.”