Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Ott van tehát a baj, hogy a Fidesz a népért és a néppel való kormányzás képességének fitogtatása helyett – egyéb ötlet híján – népnevelésbe fogott.
„A népnek azonban alapvetően nincs rossz tapasztalata például a Spar-áruházakkal. Tiszták, átláthatók, kényelmesek, a bio-elkötelezettek meg a gyomorbetegek (a valamilyen intoleranciában vagy allergiában szenvedők) számára is kínálnak harapnivalót – olyanok, amilyenek egyszer a CBA-, a Coop és a Reál-üzletek is szeretnének lenni.
A külföldi áruházláncok megrendszabályozását tehát már lehetett úgy értelmezni, hogy a kormány – a néppel való kormányzás helyett – népnevelésbe fogott. Meg akarja mondani, hogy a nép hol vásároljon, illetve hol ne vásároljon. Ennek kiegészítéseként a Fidesz ráfordult a vasárnapi zárva tartásra, amelyből még inkább ki lehet olvasni a népnevelési szándékot. Én speciel nagyon jól érezném magam egy olyan országban, ahol a vasárnapi nyitva/zárva tartás kérdése a tíz legfontosabb társadalmi probléma között lenne (és lelkesen érvelnék is a zárva tartás mellett), de manapság kishazánkban ez az ügy vélhetően az első ezerben sincs benne. Közben jött még az internetadó ötlete, amelyben szintén ott volt a népneveléses motívum; a kormány szerint a világháló „túlfogyasztása” rossz, tehát korlátok közé kell szorítani. És ráadásként bedobták a kötelező drogteszt ötletét (népnevelés!), amelyet nem az emberijogi-alkotmányos izék miatt kérek ki magamnak, hanem, mert aki képes egy ilyen súlyú ügyet figyelemelterelésre, azaz kizárólag kommunikációs eszközként használni, bizony lenézi a választóit. Igen, a saját híveit is.
Ott van tehát a baj, hogy a Fidesz a népért és a néppel való kormányzás képességének fitoktatása helyett – egyéb ötlet híján – népnevelésbe fogott. Legalábbis lehet úgy értelmezni a cselekedeteit, mintha népet akarna nevelni. Még azt is megkövetelné a néptől, hogy ne legyen kiakadva a mesés lakásvagyonokat halmozó politikusokra. Csakhogy ez alapvetően egy szegény ország. Ahol a felső középosztály tagjai sem tudnak úgy élni, hogy 30-40 évesen »családi összefogással« 70–170 milliós ingatlanokat vesznek maguknak vagy pláne a gyerekeiknek a már meglévő nyaralók, szőlőbirtokok mellé. Akkor sem, ha a »szülők egy életen át keményen dolgoztak«. A nép nem irigy, csak ismeri azt a társadalmat, amelyben él. És nem érti, hogy ha Kövér Lászlónak, Szájer Józsefnek, Áder Jánosnak vagy Pokorni Zoltánnak nem tudtak villaügyei lenni, akkor az új politikusi nemzedéknek miért vannak.
A nép tehát bölcs volt 2010-ben, idén tavasszal – és most is bölcs. Több tiszteletet a magyaroknak!”