„Megdöbbenten hosszú tanácstalanság és hetekig tartó kommunikációs tökölődés után Orbán Viktor ma reggel döntött, beleállt a kitiltási ügybe: a földbe vájta a sarkát, aztán odaköpött az Egyesült Államok lába elé.
Ez egy csomó szavazója szemében nyilvánvalóan ünnepelt gesztus lesz. De éppen az a probléma: Orbán kizárólag a hazai közvéleménykutatások számoszlopait figyelve cselekszik, miközben nem érdekli, hogy Magyarország elveszíti a legfontosabb szövetségeseit és a hitelét a világban.
Az ügy szomorú vetülete, hogy Orbán és stábja milyen egyszerű terelésekkel, csúsztatásokkal és fontos tények egyszerű elhallgatásával manipulálja a közvéleményt ebben az ügyben.
A Habony-agytröszt azt találta ki, hogy »konkrét vádak nélkül vádolnak ártatlan embereket, nem mondják meg, kiket vádolnak és pontosan mivel, így mi ki sem tudunk vizsgálni semmit«-vonalat nyomassa a kormány. Ez a magyar választók összességét nézve bejönni látszik. De attól, hogy őket megvezetik, semmivel sincsenek beljebb, mert Magyarországot nem a hazai szavazók finanszírozzák, fejlesztik és védik meg, ha baj van, hanem mások.
És csak remélni tudom, hogy ez az emberkedés nem azt jelenti, hogy Orbán Amerika és a nyugati világ helyett Putyinnal akarja finanszíroztatni az uralmát. (...)
Ez az ügy messze nem durvult volna el ennyire, ha a Fidesz nem durvítja el. A hat kormányközeli figura be nem engedése elég erős jelzés lett volna, anélkül, hogy a magyar kormánynak nyilvánosan meg kelljen szégyenülnie vagy összevesznie az egyik legfontosabb szövetségesével. Amerika küldött egy jelet, hogy konkrét lépéseket vár a látványosan következmények nélküli korrupció ellen. Mi erre azzal reagáltunk, hogy sértetten szétkürtöltük a dolgot, majd leszögeztük, hogy juszt sem lépünk a korrupció ellen.
Nem tűnik bölcs taktikának.”