Döbbenetes számot mondott Hidvéghi Balázs, ennyien töltötték ki a nemzeti konzultációt (VIDEÓ)
A nemzeti konzultációs íveket december 20-ig még ki lehet tölteni.
Itt szeretnénk nyomatékkal ráirányítani a figyelmet a kormánypropaganda páratlan teljesítményére, ahogyan Amerikát – mint imperialista világcsendőrt – a magyar nép ellenségévé stilizálta.
„Itt szeretnénk nyomatékkal ráirányítani a figyelmet a kormánypropaganda páratlan teljesítményére, ahogyan Amerikát – mint imperialista világcsendőrt – a magyar nép ellenségévé stilizálta. Mint azt az egyik népszerű portálon látható videó tanúsítja, ma már egy anyázásba torkolló utas-ellenőr konfliktus esetén a BKV-ellenőri lexikában az amerikai durva szitokszóként használatos, a g..i nyomatékosító jelzőjeként, tulajdonképpen szinonimájaként. (...)
Csak gratulálni tudunk, kormánypropaganda ennél nagyobb eredményt ilyen rövid idő alatt még nem ért el a történelemben.
Az más kérdés, hogy ugyanakkor a nemzetközi diplomáciában ordenáré tahóságnak számít az, amit az amerikai feljegyzéssel, az ú.n. non-paperrel kapcsolatban a magyar illetékesek eljátszanak. Ez még a pávatáncos koreográfiába sem nagyon fér bele. Pedig eddig legalább az ment, hogy az egyik nap Amerika barátunk és szövetségesünk, a másikon meg sallerérett gyarmatosító, amelyik »lábbal tiporja a magyar belügyek függetlenségének szuverenitását«.
Ez lett abból a taktikából, amiről úgy hitték, a végtelenségig folytatható. Hogy mi tehetetlenek vagyunk, mert ezek a rágógumicowboyok egy nyomorult bizonyítékkal sem szolgálnak. És amikor bekövetkezik, amitől a honi politikai vigécek láthatóan a legjobban tartottak, vagyis kaptak bizonyítékokat, akkor előállnak azzal, hogy de hát ezen a papíron nincs pecsét, meg fejléc. Ja persze, tényleg: iktatószám, ügyiratszám meg a kávéfolt, hogy a Mancika átvette a papírt.
Ez már tényleg szánalmas. Ráadásul az önleleplező színjátékba beszállt a főügyész is, aki a hivatalosság látszatát keltve bizonyítékokat követel az USA-tól. Csak remélni merem, hogy ez tényleg csak a szokásos cinizmus, és nem tudatlanság.”