Üzenet a baloldalra

„Ha röviden kellene összefoglalni, mit javasolhatnék? Azt tanácsolnám, hogy módszertanilag kételkedjenek önnön propagandájukban, és próbáljanak a más fejével is gondolkodni. A törzsgárdán kívül nem lehet tömegeket úgy megszólítani, hogy egyre engesztelhetetlenebbül mondogatják azt, amivel semmit nem értek el. Kívülről úgy néz ki, hogy a baloldal térfelének hangadói a legnagyobb akadályai annak, hogy szélesebb kört legyenek képesek legalább az üzenetük meghallgatására rávenni. Új hangokra és hangadókra volna tehát szükség: Az eddigiekkel a politikai gettólét garantáltnak látszik. (...)

A baloldal hangadóinak történelemszemlélete (leegyszerűsítve a nácizás) és politikai filozófiája (»fékek és ellensúlyok«) a megcélzott közönséget hidegen hagyja, az általuk szorgalmazott gyakorlati megoldásokból (a nyugati hatalmak elvárásainak kritikátlan teljesítéséből, a gazdasági verseny erősítéséből, az állami szerepvállalás lebontásából, s életmód szubkultúrák támogatásából) pedig nem kérnek. Hagyományos közönségük egy része is ezért állt át 2008-ban a Fidesz, majd később a Jobbik oldalára, és a maradékból is sokakat csak a másik oldal démonizálása gátolja meg a leválásban. Ez a démonizálás azonban már többeket taszít, mint amennyit visszatart. Fenntartása ezért kontraproduktív.

Elvben a pluralitás képviselői, hangadóik azonban az övékétől különböző megközelítésektől elzárkóznak. (...)

Ami a demokráciát illeti, az egyoldalúan elfogadott választási törvénytől (1994 ősze) a csonka médiakuratóriumon és a közmédiában végrehajtott tömeges elbocsátásokon át a független intézmények saját káderekkel való feltöltéséig, illetve. a megörökölt vezetők kiszekírozásáig (Bod Péter, Mellár Tamás), a bennfentes közbeszerzésektől a saját civilek kistafírozásán és a közelálló médiumok pénzzel való kitömésén át a társadalmi párbeszéd negligálásáig (szakszervezeteik tudnának erről mesélni), s a rendőri megfélemlítésig kormányzati pozícióban a mai ellenzék pontról pontra elkövette mindazt, amit most oly indulattal kifogásol. Csak az egyoldalú alkotmányozásra nem kerített sort – mert az MSZP az SZDSZ-étől eltérő koncepciót vallott közjogi kérdésekben (kétkamarás parlament, közvetlenül választott köztársasági elnök). (...)

A megoldás egyszerű: rengeteg aprómunka és a társadalom értékítéletével, vágyaival egy hullámhosszon lévő politikai kínálat. (...)

A Fidesz praktikáit hibáztatni azért értelmetlen, mert az ellenzéki oldalon virul egy még eszköztelenebb, még nagyobb ellenszélben működő párt, a Jobbik, amelyet csak önnön korlátolt volta – a társadalom többségét taszító és a külvilágban önmagukat diszkreditáló rasszista kiszólások – gátolnak meg abban, hogy valódi alternatívává váljon. De az európai tendenciákat figyelve ne áltassák magukat: ez a gát sem tart örökké. (...)

A Fidesz azért olyan hatékony, mert Orbán Viktor képes egyensúlyban tartani a – természetesen – az ő pártja két ellentétes pólusán is meglévő neoliberális elitista, illetve plebejus erőket, megértetve velük, hogy a közös siker érdekében egyikük sem erőltetheti rá akaratát a párt egészére. (...)

Ha a baloldal úgy dönt, hogy számára a Fidesz és a Jobbik is teljességgel kizárt, mint potenciális kényszer-koalíciós partner, akkor még hosszú ideig az ellenzéki lét mellett dönt. Ha bármelyiket elvileg koalícióképesnek minősíti (akár titokban is), akkor viszont szakítania kell annak démonizálásával. Ez a mai megmondóemberekkel és politikai reprezentációjukkal lehetetlen, mégpedig mindkét oldal miatt az.”