„Barátaim! Veszprémiek! Budapest nem elég a változáshoz. A változáshoz a vidék is kell. Itt állunk Veszprémben, és üzenjük az országnak: a változás Veszprémben kezdődik el. Amikor kell, akkor a veszprémi utcákon, amikor kell, akkor a veszprémi szavazókörökben. Már most emlékezzünk meg róla: 2015 elején Veszprém szüntetheti meg a minden kontroll nélkül működő kétharmados Parlamentet. Veszprém hamarosan történelmet írhat. Történelmet azonban csak akkor van értelme írni, ha nem lépünk vele vissza. Ha előre lépünk. Ha egy korrupciómentes, egyenlő jogokat biztosító, szabad országot szolgálunk a döntésünkkel.
Nem azért jöttünk el ugyanis ma este, hogy aztán később hazamenjünk, majd a magunkra zárt ajtó mögött morogjunk magányosan tovább. Legyünk igazságosak, az Orbán-kormánynak sokat köszönhetünk. Például azt, hogy megmutatta: csak magunkra számíthatunk. Ha nem állunk fel, nem mondunk nemet erre a kormánypolitikára, akkor despoták fogságába esünk: elnyomnak és elszegényítenek minket. Ezt az Orbán-kormány tanította meg nekünk. Megtanította, hogy az egyetlen ellenszer velük szemben, ha sok ember felemeli a hangját, mert rájön arra, hogy senki más nem emeli fel őérte. Ha ez a sok ember közösen azt mondja: Nem hagyjuk! – akkor megállítható mindenféle veszedelem.
Azért vagyunk itt mindannyian, mert végre eljött az a pillanat, amikor egyszerre cselekszik sok tízezer ember ebben az országban. Végre nyíltan, bátran és határozottan és egyszerre sokan mondjuk ki mi magyarok belföldön és külföldön egyaránt azt, amit eddig fejünket lehajtva csak csendben tűrtünk és magunkba fojtottunk. Csöndben voltunk, némán tűrtük és végignéztük, ahogy a kormány szétveri az ország jogrendjét, befolyása alá hajtja az Alkotmánybíróságot, elüldözi a dolgozni vágyó fiatalokat, a Matolcsy féle unortodox módszerekkel nyírja ki a piacgazdaságot. Tűrtük, hogy ellopják a magánnyugdíj vagyonunkat, hogy milliárdokért stadionokat építsenek közpénzből, miközben az ország csak mélyszegénységbe süllyed, a semmibe robog a lejtőn.”