A magyar ősz érthetetlensége teljesen érthető

„A mostani tüntetéseket lényegében az hívta elő, hogy a hagyományos politikai tér kiüresedett. A politikai elemzők azon csodálkoznak, miért a három választás után jött létre ez a tiltakozás, pedig pontosan ez magyarázza, miért most ez a fellángolás. A választás mint a politikai véleménynyilvánítás tere, teljesen kiüresedett. Míg a korábbi választásokon legalább azt tudtad üzenni, mi nem tetszik neked, idén erre nem volt lehetőség, a Fidesz által átírt rendszerben és ellenzék hiányában értelmetlenné váltak a választások, a feszültséget, amit a rossz kormányzás hozott, máshol kellett kiadni. Maradt az utca. (…)

Ha valóban példát akarunk keresni a mostani történésekre, nem a múltunkba kell visszanéznünk, hanem kitekintenünk a világba. Nyilván nem szükségképpen arról van szó, hogy a tüntetők ismerik ezeket a mozgalmakat, belőlük merítenek példát, de a szerveződés spontaneitása, a düh kifakadása miatt a mostani tüntetések sokkal közelebb állnak ezekhez a megmozdulásokhoz, mint a magyar belpolitika történéseihez. Hiszen ezek a megmozdulások mind a tüntetők szociológiai összetételében, mind az elérési csatornákban, mind az üzenetekben nagyjából úgy néznek ki, mint a jelenlegi »magyar ősz«.

De egyes hasonlóságokra persze a magyar belpolitikában is találunk példákat az elmúlt évekből, és ez nem véletlen. A Hallgatói Hálózat és Az Alkotmány Nem Játék tüntetései sok szempontból hasonlóak voltak a mostani tüntetésekhez, de ez a szervezői körök átfedéseiből adódik, és nem maguknak a megmozdulásoknak a dinamikájából, amik teljesen más alapokkal rendelkeznek; míg azok a tüntetések végig adott szakpolitikákról szóltak, most a szakpolitikák, konkrét ügyek, csak lehetőséget adnak a felháborodás kifejezésére. A szintén sokat emlegetett Milla pedig csak a tömeg nagyságában mutat hasonlóságot a mostani eseményekkel, ők félévenként tudtak nagy tömegeket az utcára vinni (az első néhány, pár héten belül lezajlott Milla-tüntetésen lényegesen kevesebben voltak), és más volt mind a tömeg összetétele, mind az a düh-faktor, ami a mostani tiltakozásokat hajtja.

Ezért is furcsák azok az elemzések, amelyek most az eddig megszokott keretekből kiindulva, a megszokott értelmezési tartományban vezetik le, mi fog történni. Egyrészt, itt nincs szó egységes mozgalomról, csak a megnövekedett politikai aktivizmusról, másrészt pedig nem lehet a szűk pártpolitikai térben értelmezni a dolgokat. Nem a 2018-as választások miatt ment ki senki az utcára, nem 4 év elégedetlensége tört a felszínre, hanem az egész jelenlegi politikai elittel szembeni elégedetlenség. Hiszen ha nem így lenne, akkor a most elégedetlen emberek leszavaztak volna valamelyik ellenzéki pártra. A létező kevés kutatásból, és a tüntetésen készített interjúkból pedig tudjuk, ez többnyire nincs így.

Itt a cél, ahogy feljebb írtuk, nem a hatalom megszerzése, hanem a hatalom korlátozása. A jelenlegi tüntetések célja, hogy megmutassa a kormánynak, hogy egyáltalán van ellenállás vele szemben. A mostani tüntetéssorozattól ezért jelenleg mást elvárni, abba mást belelátni, túlzás.”