„A szélsőségekhez visszatérve azt is gyorsan el kell mondanom, hogy az étteremkalauzos projectet értékrend-alapú, tiszta, és a végletekig korrekt dolognak tartottam, és tartom mind a mai napig. Furcsán hangzik, de útjaink a tanulás, a fejlődés erőltetése miatt váltak el: a posztokon sokat dolgoztam, a végeredmény többszöri barkácsolás eredménye volt, ha volt: olyan írásokat dobtam ki a kukába, amit annak idején kérdés nélkül publikálhatóknak gondoltam. A visszafogott tempó befásuláshoz vezetett, így döntenem kellett: teljesen kiszállok, vagy fórumot váltok.
Így kerültem ide, a Borrajongóhoz, büszkén és vállaltan a múltban szerzett tudással felvértezve. Az eltelt egy év alatt próbáltam pörgősen, de okosan, saját magamat fejlesztve tanulni, csiszolódni mind a stílus, mind a borok tekintetében. Ha az élet más területein nem is, de itt biztosan jól érzem magamat. Büszke vagyok a múltra, szeretem a jelent. Ha van visszajelzés, ha nincs. Ha úgy tetszik: megtaláltam az egyensúlyt a megfontoltabb munka és a gyorsaság igénye között. Szinkronizálni próbálom a racionalitást az érzelmi szélsőségekkel.
És próbálok fejlődni is, mert van még hova. A megszűnő felületek és a (fél)passzív írók láttán persze aggódom is, hogy lesz-e ellenpontja a Viagrareklámokkal kikövezett, luxusautók által taposott útnak, de ha félredobom az érzelmeimet, akkor rájövök, hogy még kár meghúzni a vészharangokat. Meggyőződésem, hogy az építő szándékkal írt kritika – legyen az pozitív vagy negatív – fejleszt és tanít, gondolkodásra sarkall. Boldog lennék, ha őszintén lépnénk közelebb egymáshoz: borász, blogger és hozzászóló. Mi. Ezért érdemes, mi több, kell is tenni a változásért. Én sem vagyok kivétel.”