„Orbán hazudik: nincs egység. Hogy ez az ellenzék ennyit elért, az szörnyű indulatokat sejtet.
A budapesti választók negyvenhárom százalékának egyharmada fogta magát, és leszavazott Bokros Lajosra. A fele Tarlóst választotta, és az ő döntésüket könnyű megérteni. Én is tudnék érvelni mellette. De nem azzal kezdeném, hogy a fél egyenlő az egésszel. Inkább az érdekelne, mi baja a másik félnek.
Bokros Lajos eredményét nehezebb helyén kezelni. Az ő szavazói annyit biztosan tudtak róla, hogy városvezetéssel eddig nem foglalkozott, abba most kell belerázódnia. Azonkívül még azt, hogy második keresztneve Csomag. És hogy három héttel a választás előtt lett jelölt. Olyan szervezetek támogatásával, amelyek városvezetéssel foglalkoztak ugyan korábban, de előtte egy nem túl okos lovat indítottak Budapest élére, csak aztán elszégyellték magukat. Ekkor a legnagyobb ellenzéki párt rábízta a fővárosi balhét egy kiskunmajsai lányra, és elment szabadságra.
Komoly nekikeseredés kell ahhoz, hogy mindezek után Bokrosra adja valaki a szavazatát.
És ez a keserűség megvan.
Ez az egyharmad már bárkit elfogad, aki nem fideszes. Ez a viselkedése egyben garantálja, hogy még sokáig képviselje őket az a rongyosgárda, amelyet baloldali ellenzéknek nevezünk.
Tarlós István fölénye megnyugtató, ám súlyos tévedés volna elhinnie a miniszterelnök csaholását: nem igaz, hogy az egész ország velük van. A demokrácia nem a többség diktatúrája. Nem, nincs egység, hanem a magyarok különbözőek, és joguk van különbözni. Minél inkább úgy érzik, hogy ezt a jogukat nem ismerik el, annál elszántabban állnak be teljesen képtelen figurák mögé csak azért, hogy kiosszák a maguk kokiját.”