Elfelejtett vörösiszap-katasztrófa

„Tíz embernek kellett meghalnia, százötvennek megsebesülnie, négy település (Ajka, Devecser, Kolontár, Somlóvásárhely) életének felborulnia, hétköznapi mércével felmérhetetlen anyagi és környezeti kárnak keletkeznie, a Torna patak és a Marcal élővilágának elpusztulnia, 38 milliárd forintnyi közpénznek elfogynia azért, mert Magyarországon a környezetvédelmi hatósági rendszert a politika a működésképtelenség szintjére züllesztette. A tragédiából máig nem vonták le a szükséges tanulságokat: egy hasonló katasztrófa bekövetkezésének az esélye ma nagyobb, mint négy évvel ezelőtt. (...)

Az esetből alighanem minden normális országban azt a következtetést vonták volna le, hogy a környezetvédelmi intézményrendszer megerősítésre szorul. Magyarországon ehelyett az történt, hogy a harmadik Orbán-kormányban továbbra sincs minisztériuma a környezetvédelemnek, a korábbi feladatokat négy külön tárcához telepítették (FM, BM, NFM, Miniszterelnökség). A »szaktárcán« (FM) belül csak a felszíni és a felszín alatti vizek iránti felelősség, a levegőtisztaság, a hulladékgazdálkodás és a természetvédelem egy-egy osztálya maradt meg, az irányítás helyettes államtitkári szintű , ami egész Európában példátlan. A területi hatóságokat rendszeres zárolásokkal pénzelvonásokkal és folyamatos átszervezéssel gyengíti a kormány.

Az intézményrendszer ellenőrzési kapacitása jelenleg gyengébb, mint 2010-ben. Jellemző példa az is, hogy az országos környezetvédelmi főfelügyelőség élén éveken keresztül olyan »szakember« állhatott, akinek se szakirányú végzettsége, se szakmai gyakorlata nincs, a miniszter pedig, aki ezt a helyzetet létrehozta és tétlenül nézte, ma is a helyén van.”