„Örülök, hogy Navracsics alkalmas uniós biztosnak. Annak kevésbé örülök, hogy arra a posztra nem találták alkalmasnak, amit a leendő főnöke kinézett neki, pedig igazán mindent megtett azért, hogy jól szerepeljen a meghallgatásán. Olyannyira, hogy az írásbeli kérdésekre adott válaszaiban képes volt elárulni önmagát. És nemcsak önmagát, hanem korábbi főnökét is. De hát megesett ez már a történelemben mással is. Az a bizonyos Judás nevű úr Krisztust néhány ezüstpénzért tette ezt, ami mai áron számítva is bagó lehetett egy biztos jövedelméhez képest.
Örülök annak, hogy ha más mezben is, de végül mégis megkapja majd az uniós állást a volt frakcióvezető, miniszterelnök-helyettes, igazságügy-miniszter, kinevezett karaktergyilkos, mert róla legalább kiderült, hogy »hajlékony« típusú politikus. Nehezen tudnám elképzelni, hogy a következő években gyökeresen megváltozna a magyar kormánynak az unióhoz való »kritikus« viszonya, s ebben a helyzetben könnyen kerékkötő lehetne Brüsszelben egy karakán, nyakas, magyar Orbán-párti biztos.
De Navracsics nem lesz kerékkötő. Nem volt az az Orbán kormányban sem, miért viselkedne másképpen új főnöke mellett? Megtalálta a maga damaszkuszi útját.”