„Nos, tartozom egy vallomással. A »világgá menés« mellett volt egy másik gyermekkori álmom. Indián főnöki babérokra vágytam, és ezt elősegítendő egyszer a vidéki rokonoknál kitépkedtem a csirkék tollát, mondván, jó lesz az a fejdíszemhez, ha majd elejtem az első szürke medvét, vagy megskalpolom a gaz Santert, aki elárulta Winnetout.
A skandináv nevelési modell nem díjazná azt az orvoslási módot, amit édesapám ezzel kapcsolatban eszközölt, bár tény, indián főnökből igen hamar visszavedlettem tanulóvá, és be kell, hogy ismerjük, a módszerben, amit alkalmazott, a »gyerek véleménye«, meg az »önkifejezés« fogalma csak mérsékelten szerepelt. (...)
Engem mindig végtelenül szórakoztat, amikor emberek, a maguk hetven-nyolcvan földi évükkel univerzumok keletkezéséről, meg millió fényévekről vitatkoznak, történelem előtti aranykorokon, mítoszokon kapnak hajba, alkalmazzák a misztikus, transzcendens, metafizikus, szakrális stb. szavakat, és nyilatkoztatnak ki bölcseket tudati szintekről, mantrákról és csakrákról, miközben a legtöbben arra is képtelenek, hogy ne mondjanak alpári gorombaságot, ha a villamoson valaki véletlenül a lábára lép.”