Gyarmaton innen, gyarmaton túl

Előző posztomban már lefektettem, mit gondolok Magyarország helyzetéről a világban. Röviden összefoglalva: Magyarország válaszúton áll, mivel egyszerre nem tartható a NATO- és EU-tagság, illetve az ezen szervezetek értékeivel szembemenő, Oroszország felé úgy jellegileg, mint gazdaságilag, hovatovább retorikailag erősödő dörgölőzés. Olyan nincs, hogy nem leszünk gyarmat. De mit kínálnak a gyarmattartók?

A mostani helyzetben ugyanis a kormánynak – és a kormányra esetleg hatást gyakorló tömegeknek, lásd Majdan – lehetősége van dönteni arról, hogy hova akar tartozni. A Majdant emlegetik a jobboldali publicisták is – persze náluk mindenképpen csak a CIA szervezhet ilyen megmozdulást. Nem vagyunk naivak: ha érdeke úgy kívánja, az USA akár titkosszolgálati módszereket is be fog vetni a magyar kormány ellen. Csak úgy mint Moszkva. Nem erkölcsi döntést kell hozni most. Hanem olyat, ami a magyar érdekeket leginkább képviseli.

1. EU és NATO aka Nyugat

Mit ad nekünk a nyugat?

Nem hiszem, hogy sokat kéne érvelni a nyugati orientáció mellett, bár egyre többen érvelnek ellene. Ezer éve Szent István királyunk kemény politikával vezette indította el kompországot nyugat felé. Minden egyes alkalommal megszívtuk, amikor a nyugati értékrendet tagadó hatalomhoz csatlakozott az ország – a törökökhoz Thököly idején, a németekhez a második világháború idején. Sokszor bebizonyosodott: ide tartozunk.

Mostanában a nyugat az EU révén rengeteg pénzt, a NATO révén pedig biztonságot ad Magyarországnak. A demokratikusan működő EU – minden hibája ellenére – az egyetlen olyan formáció, amely a globalizálódó világban beleszólást engedhet Magyarországnak a világ ügyeibe. Ráadásul ez közel sem olyan, mint a Varsói Szerződés volt annak idején: ha akarunk, kilépünk (bár nem éri meg), vétójogunk van, miegyéb. Brüsszel nem Moszkva.

Ráadásul ezen a keretrendszeren belül Magyarország szabadon szövetkezhet hasonló helyzetben lévő államokkal: a visegrádi, balti, illetve a balkáni országok természetes szövetségeseilehetnének Magyarországnak érdekeik közös képviseletére az Európai Unióban. Természetesen ehhez előbb történelmi vitáinkat kéne rendezni sokukkal, amihez egy tényleg következetes nemzetpolitikán keresztül vezetne az út: nem úgy, hogy a kényes témákról nem, csak a gazdaságról beszélgetünk Szlovákiával és Romániával.

Mit kér ezért cserébe a nyugat?

Első sorban azt, hogy ne áruljuk el a szervezetek alapokmányaiba foglalt értékeket. A nyugati szövetségi rendszerről sok csúnya dolgot el lehet mondani, Amerikában verik a négereket, meg hát nézzük csak meg kiket is támogatott már ez a fránya Amerika, az EU meg ilyen bürokratikus izé, és egyébként is buzilobbi meg dekadencia. A fő probléma pedig az, hogy az EU igyekszik átláthatóságot és a demokratikus alapelvek betartását követelni a tagjaitól. Az USA meg azt, hogy szövetségi rendszerének tagjaként ne puszilkodjunk az oroszokkal.

2. Oroszország és a keleti szél

Mit ad nekünk Oroszország?

1848. 1948. 1956.

A rövid történelmi áttekintés után nézzük, mi van ma. Oroszország egyrészről szintén pénzt kínál Magyarországnak a mai napig átláthatatlan, suttyomban kötött paksi hitelszerződéssel, másrészt egy olyan illiberális berendezkedést, ami láthatóan nagyon tetszik Orbán Viktornak. Központosított, egyszemélyi vezetést és örök hatalmat. Ehhez le kell bontani a nyugati mintára kiépített jogállamot és ki kell véreztetni az önszerveződő társadalom minden próbálkozását. Itt nincs buzilobbi meg dekadencia, itt „rend” van és „fegyelem”, nem lehet csak úgy beleszólni abba, hogy mit csinálnak a fejesek.

A keleti nyitást előtérbe helyező, pragmatikusnak tartott, gazdasági érdekek mentén vezérelt külpolitika összességében egyelőre kudarcosnak látszik: a bizonytalan környezet miatt tartózkodó nyugati befektetők helyére nem tolonganak a keleti fényes urak.

Mit kér ezért cserébe Oroszország?

Annyit, hogy a magyar kormány képviselje érdekeit Európában. Semmi mást. Nem követel átláthatóságot, nem követel demokráciát, mert nem érdeke, náluk sincsenek ilyen dolgok. Miért kérnék számon? Oroszországnak az a jó, ha van egy betonbiztos trójai falova Európában. Mi nem vagyunk rákényszerülve arra a billegő szerepre, ami miatt Ukrajna sohasem lesz igazán stabil ország, hanem érthetetlen módon önként vállaljuk azt. Félelmeim szerint ebből egy klasszikus két-szék-között-a-padló helyzet lesz, miközben már most is magunkra maradtunk. Nincsenek barátaink.

3. Konklúziók

Félreértés ne essék, nem a nyugati érdekek szolgai kiszolgálását, a nyugati példák adaptálás nélküli másolását propagálom. Meg kell találnunk a sajátos magyar utat, de ezt az utat az Európai Unión belül kell megtalálnunk: itt van rá a legnagyobb lehetőségünk, együttműködve a hasonló helyzetben lévő államokkal.

Az oroszokhoz való dörgölőzésnek véleményem szerint egyetlen előnye van, de ez az előny nem Magyarország, hanem a Fidesz és a Fidesz körüli érdekháló számára realizálható csak. Oroszország kebelén minden gond nélkül kiépíthető egy olyan korrupt, kizsákmányoló és antidemokratikus állam, melynek alapjait a Fidesz az elmúlt négy évben nagy szorgalommal rakta le. Az EU és az USA ezt nem hagyná. Nem a magyarokért, ne legyenek illúzióink. Az EU-nak nem érdeke finanszírozni egy ilyen államot, az USA-nak pedig nincs szüksége orosz csatlósra Európán és a szövetségi rendszerén belül.