„Pontosan milyen szerepet játszott a nők alacsony politikai részvétele a szélsőjobb előretörésében?
Világosan látszik, hogy a különböző politikai pártok, amelyek évtizedek óta a magyar politikai életet uralják, zártak a női politikai részvétel felé. Ennek különböző okai vannak, kezdve a strukturális kérdésektől a személyi kérdéseken át egészen a különböző, női politizálással kapcsolatos, végig nem gondolt álláspontok kialakításáig. A politikai elit bezárul, egyre nehezebb oda bekerülni - azt ugyanis a különböző pénzügyi források, a megfelelő kapcsolati hálózatok biztosítják. A probléma tehát adott: a nők egyenlőségének nincs vagy csak nagyon gyér a politikai képviselete. Az is látszik, hogy ez nincs is sehol kimondva, képviselve, ezért is érdekes, hogy a különböző szélsőjobboldali pártok, mit tudnak ezzel kezdeni, hogyan tudják ezt megfogalmazni. De nemcsak e radikális erők, hanem a konzervatív pártok alapvető kérdése is: hogyan lehet a női szavazókat megszólítani?
Miért éppen a konzervatív pártoké?
Azért, mert - ahogy azt már 2003-ban, Napasszonyok című könyvemben is megírtam -, egyre érezhetőbben összecsúszik a szélsőjobb és a konzervatív nőmozgalmak között az a diskurzív, politikai mobilizálási mező, amin keresztül a nőket be lehet vonni a politikába a család és a családcentrikusság keretében. Ma kulcskérdés a konzervatív női politizálásban, hogy ők ebben a tekintetben miként határozzák meg magukat a szélsőjobboldallal szemben. Nagyon sokszor a szélsőjobboldali pártok normaújítóként jelennek meg, míg a konzervatív pártok be vannak szorítva egy szűk mezőbe: nyíltan nem használhatják a szekuláris, emberi jogi diskurzust a nők helyzetének leírására, a szélsőjobb pedig felhasználja ezt a zártságot a térnyerésre. (...)
Mi állhat a szélsőjobboldali női politikai vezetők felemelkedésének hátterében?
A szélsőjobboldalt támogató nők között különböző motivációkat figyelhetünk meg, de mind mögött van egy önmagát beteljesítő és az önmaga fontosságával tisztában levő szándék, illetve vágy. A nők önálló politikai aktorok, hiba lenne csak mint családtagokat vagy bábokat értelmezni őket. Elmondhatjuk, hogy a régi pártok intézményesen sokkal nehezebben engednek be nőket, ezt jól lehetett látni a rendszerváltásnál is: az új pártokban nagyon sok nő volt, ám amikor visszaállt a politikai spektrum, kiszorították őket. Ezek a politikusnők akkor helytelenül azt nyilatkozták, hogy a politika nem nőknek való. Az új szélsőjobboldali pártok azonban, amelyek manapság egész Európa-szerte alakulnak, egyrészt a nők számára is jóval nyitottabbak, másrészt ezekben a pártokban még hiányoznak azok a belső pártmechanizmusok, amik strukturálisan kiszorítják, kiszoríthatják a nőket - ahogy azt akár például az MSZP-nél, akár a Fidesznél láthattuk. Sok politikusnő olyan teret találhatott ezekben a pártokban, amelyen keresztül fontos pozíciókba kerülhetnek, ezáltal komolyan részt tudnak venni különböző párttevékenységekben.
Milyen szerepet töltenek be a nők az ilyen pártokban?
Szokták mondani, hogy a szélsőjobboldali nők csak szociálpolitikával foglalkoznak. Ebben én nem vagyok biztos, mert a radikális politizálás ma újfajta politikai térként van jelen Magyarországon, amit a szélsőjobboldali politikai pártok negyedik hullámának szoktak nevezni. Akik most ezeket a pártokat működtetik, akik a gazdasági hátteret biztosítják, többségében jól képzett, tanult emberek, olyan felső-középosztálybeliek, akik beszélnek nyelveket, Európában is otthonosan mozognak. Tehát ez már egy egészen más típusú szélsőjobboldal, amivel szemben egy olyan lenéző politikai stratégiát fölvenni, ami azt mondja a negyedik hullám szélsőjobboldali politikusaira, hogy nem elég tájékozottak, műveletlenek, ezért nem tudják, mit csinálnak - meglehetősen kontraproduktív. Ezzel az elaggott érveléssel - ami még mindig tipikusan a mai baloldali politikusokra jellemző -, csak a szélsőséges pártok malmára hajtják a vizet ahelyett, hogy más, összeszedettebb, értékalapú és valódi megoldásokat kínáló alternatívákat állítanának a választópolgárok elé.”