„Tévedsz, tévedtél, amikor vasárnap nem mentél el szavazni. Ha azt gondolod, hogy ma Magyarországon diktatúra van, akkor úgy gondolom, minden demokratának az a feladata, hogy azokat támogassa, akik a diktatúrával szemben állnak – függetlenül attól, hogy neked ők mennyire tetszenek. Ha azt gondolod, hogy ma Magyarországon diktatúra van, akkor a vele szembenállók nem lehetnek a »demokrácia lejáratói«. Ha egy normális európai demokráciában élnénk, akkor persze válogathatnánk a nekünk tetsző pártok közül, de te mondod, hogy Magyarországon diktatúra van, s ebben az esetben nyilván ezzel szemben kell állást foglalni. Azzal, hogy nem mentél el vasárnap szavazni sem te, sem sokan mások, elmulasztottad azt a lehetőséget, hogy állást foglalj a diktatúrával szemben. S ezzel – szándékod ellenére – azt a hitet erősítetted, hogy »nem lehet változtatni a helyzeten«. Az írásodból áradó beletörődés, a passzivitás, a visszahúzódás, a politikusokra, pártokra való mutogatás, a kiábrándultság egészen biztosan nem segít ezen a helyzeten. (…)
De ezen a ponton hadd térjek még vissza egészen röviden az ellenzéki pártok »korlátolt önzéséhez«. Amit te marakodásnak láttatsz, az nem mindig személyi kérdésekről, nem mindig a »vezérelvűségről« szól. Tudom, hogy vannak olyan politikusok is, akik ezt a vitát szeretnék erre a kérdésre korlátozni. Itt azonban jóval többről van szó. Az ellenzéken belüli vita, kedves Feri, arról a valójában triviális kérdésről folyik, hogy miképpen lehet Magyarországot visszaterelni a modernizáció útjára, milyen politikai stratégiákat lehet alkalmazni a Fidesz-kormány ellenmodernizációs politikájával szemben, milyen perspektívákat lehet kínálni annak a közel négymillió embernek, aki ma ebben az országban a szegénységi küszöb alatt vagy annak közvetlen környékén él, hogyan lehet fenntartható gazdasági fejlődést teremteni egy olyan országban, ahol a munkavállalók jelentős része nem rendelkezik megfelelő képzettséggel, s ahol a „munkalapú társadalom” egyedül a közmunkát tudja ajánlani több százezer embernek.”