Karinthy Frigyes négy nappal a halála előtt adott, soha meg nem jelent interjúja bukkant fel 86 év elteltével
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
Kialakult egy ellentmondásos kép Magyarországról, amelyben nemcsak a kép megalkotóinak, hanem nekünk is van felelősségünk. Interjú.
„»Csak« egy súlyos korrupciós eset miatti szankcióról van szó, vagy az Orbán-kormány Oroszországgal kapcsolatos irányvonala miatt adott világos jelzést Washington?
Több réteg rakódik egymásra, az első kétségkívül a korrupciós vádaké. A sajtóban nagyon komoly állítások jelentek meg a hat személy kitiltásával kapcsolatban. Üdvös lenne, ha az amerikai hatóságok konkrét információk átadásával segítenének, ez vezethet el a legszigorúbb jogi eljárás lefolytatásához. De azok sem járnak rossz úton, akik nem önmagában nézik az esetet. A történet második szintjét Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár minapi nyilatkozatához köthetjük, aki több közép-európai országgal kapcsolatban fogalmazott meg bírálatot a korrupció miatt.
De ez még mindig nem indokolná a szokatlan eljárást.
A harmadik réteg már a nagypolitikáé: Barack Obamának vagy Bill Clintonnak a magyarországi civilszervezetekkel szembeni fellépést bíráló szavai, az Ukrajnával összefüggő magyar megszólalások, az Oroszország elleni szankciós politika esete, vagy Orbán Viktor miniszterelnök »illiberalizmust« emlegető tusnádfürdői beszéde is ide kívánkozik. És végül ne felejtkezzünk el a transzatlanti kereskedelmi szerződésről, amelyet jobbról és balról nagyon hasonló érvekkel támadnak. Nemrég jártam egy washingtoni konferencián, ahol Victoria Nulanddal és Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszterrel szerepeltem együtt. Ott már érzékelhetőek voltak a Magyarországgal kapcsolatos, egymásra rakodó problémák, a tapasztaltakról tájékoztattam is a külügyminisztert és a miniszterelnököt.
Meghallgatták? Önt általában a Fidesz atlantista szárnyához sorolják.
Nem vagyok semmilyen »ista«, magyar politikus vagyok, aki a nemzeti érdek szempontjából tartja hasznosnak az Amerikai Egyesült Államokkal, mint a világ egyik meghatározó nagyhatalmával való szoros együttműködést. Nem is lenne helyes az én személyemre összpontosítani az atlanti relációban. Lázár János például olyan pregnánsan tett hitet az amerikai-magyar barátság mellett tegnap, ahogyan én már régen tudtam. Lényeg a lényeg: kialakult egy ellentmondásos kép Magyarországról, amelyben nemcsak a kép megalkotóinak, hanem nekünk is van felelősségünk.”