Az új magyar külpolitikai stratégia

„Itt ismerhetjük fel a mostani kormány külügyi stratégiájának teljesen szemellenzős voltát: képtelenek elfogadni azt a tényt, amit évek óta hallhatunk mindenhonnan, miszerint a befektetői kedv nagymértékben csökkent Magyarországgal szemben, mivel annak megítélése, jogi háttere, kormányzati intézkedései bizonytalanságot szülnek. Jogi és belső kormányzati intézkedésekkel most ne foglalkozzunk, ez nem kötődik szorosan a külügyi témákhoz. Ám az ország megítélése már igen, sőt, ez lenne a diplomáciai tevékenység egyik alappillére. Most láthatóan ennek a bástyának kevesebb szerepet szánnak, amikor pedig mégis multilaterális beszélgetésbe elegyedünk egy adott témáról, akkor csak kardcsörtetve tudunk megnyilvánulni. Mert ez a mi stratégiánk: minden helyzetben, minden konfliktusban erőpozícióból reagálni.

Azonban – és én ezt akár borítékolom is – ameddig a külföldi megítélésünk nem javul, addig nagyon nehéz munkája lesz a jelenlegi tervek szerint 2/3 részben lecserélt diplomáciai testületnek az új üzletek megszerzésében. Keleti nyitás ide vagy oda. Persze, egy azeri, kazah cég új gyártelepítésének elnyerése is pozitívan alakítja a gazdaságot, ez kétségtelen. Azzal is egyetértek, hogy a mai világban nem szabad egy lábon állnunk, a keleti piacok fontosak és idővel talán egyre fontosabbak lesznek. De tudjuk, látjuk a kereskedelmi statisztikákból, hogy nem fogják tudni helyettesíteni az EU-s csatornákat. Az onnan érkező befektetések pedig valahogy elkerülnek minket, és nagyrészt inkább a régió más országaiban landolnak – mert itt »államosítás van, illiberális demokrácia van, orosz-barát álláspont van«.

Az Európai Unióval folyamatosan jogi vitában állunk alapvető kérdésekben (itt már rég nem a »görbe uborkáról« van szó). A NATO-ban egész pályafutásunk alatt potyautasok voltunk, bár újra és újra megígérjük, hogy ez változni fog. Az Egyesült Államok térképére most kerültünk fel a civilekkel kapcsolatos botránnyal; Oroszország pedig sosem lesz valódi szövetségesünk, ezt nem szabadna összekeverni a gazdasági érdekekkel, hiszen ők sem teszik.”