A hinterlander zsidó

A zsidóság ortodox ágának integráció ellenes törekvései elfogadhatóak, ha azt vallási értelemben vetik fel. A zsidóság egészének társadalmon kívülisége, illetve a még inkább társadalom felett állása önpusztító folyamatokat gerjesztő dolog. Tudomásul kell venni, hogy a társadalom tűrőképessége is véges, és egy-egy kilengés azokat sújthat, akik teljesen ártatlanok a dologban. György elitista megközelítése olyan veszélyeket hordoz, amivel a zsidóság néhány évtizede a másik oldalon találkozott, főként mint elszenvedő. Van az a stílus és kivagyiság, ami átlép a társadalom tűrőképességén, és akkor nagy baj van. Vérbajos filozófusok demagóg láz szülte elképzelésére nem lehet országot építeni, pláne, ha az adott országban még nagyon nagy számú a tudatos őslakosság! Pláne olyan országban, amit egy teljesen idegen közegben egy erős nacionalizmus tartott meg ezer éven át. Ez az ország befogadó, sőt elfogadó, de nem alázkodott, alázkodik meg tartósan senki előtt! Ezt azért jó megjegyezni!

Na figyelj csak, Slomó! Ehhez mit szólsz??? Két zsidó ül a hajón velem szemben. Valami rákényszerít, a most bennem forrongó tűnődések a zsidóság szerepéről, hogy erősen nézzem őket, s megállapítsam a lényüket. Az egyik lehet 62 éves, a másik 36. Lehetnek apa és fiú is, bár a mi gyakorlatlan, keresztyén szemünknek minden két zsidóban van annyi hasonlóság, amennyit ritkán látni ker. családtagok közt. Orruk, fülük nagy, szájuk furcsa, alsó ajkuk előredagad; olyan száj, amelyet mindig undorral láttam, úgy hogy el kellett fordítani róla a szemem. Hányásinger támadt a torkomban ettől a szájtól s mivel ösztönszerűleg mindig védekeztem attól, hogy a kellemetlen képzetekkel, halál, betegség, undor dolgaival foglalkozzam, nem is tudnám, miért: de most rájöttem, a megfigyelés erőszakja alatt, hogy ez az undor erotikus. Ez a száj erotikus tapadást ígér, s ez homosexuális iszonyt kelt. Szemük apró s olyan szem, amit folyton csipásnak látunk. Vastag szemöldök, középen kettős ránc. Óriási áll a fiatalnál, az öregnél viszont korcs, degenerált kiscsontú áll a lefittyent ajak alatt. A fiatal nagy álla miatt olyan pofoncsapott fej, az öreg pedig egy kis vakarcs héjafej. /…/ Nem éreztem soha külön szagát a zsidónak, de nem hiszem, hogy ne volna szaguk: faji szag, ami nekik nyilván izgató s kellemes, és más fajra izgatóan félelmes. Bűzös jelenség ez a két test. Kell, hogy valami penetráns szag jöjjön ki belőlük. Másképp nem érteni azt a gyorsan előálló fizikai rosszullétet, ami elfog a zsidók közt. Mikor a Szovjetházban voltam, ugyanolyan émelyítő hányásinger fogott el, mint mikor egyszer-kétszer a zsinagógában néztem őket, vagy egyáltalán nagy tömeg zsidót éreztem meg egy tömegben magam körül. /…/ A zsidó azonnal, egyénileg s rögtön, ebben a percben érvényesülni akar. Várakozás nélkül, türelem nélkül, beosztás nélkül rögtön, mindent, mohón akar bekapni. Nincs ideje ideálokért, eszmékért, ábrándért dolgozni, nincs ideje várni, tűrni, nélkülözni: ő amit rögtön meg tud csinálni, azt rögtön meg is csinálja. Vadul, nyersen, mindenki rovására, tele akarja szívni magát, felfúvódni, élvezni, kiélni, kéjelegni, tobzódni, hányásig zabálni és felpuffadásig uralkodni. /…/ Azt mondta egy csaknem százéves paraszt nekem a millenium évében: „aki nem tud tűrni, nem fog uralkodni”. A zsidóság, míg tűrni meg nem tanul ideálokért, távoli célért: addig nem fog az idegen fajú néptömegen uralkodni. A zsidóság a saját faji céljaiért igen, azért tudott tűrni. Csaknem két teljes ezredévet élt át idegen fajok közt szétszórva, és nem olvadt be, nem tűnt el: fenntartotta magát a jövőre, az egész világon, a világ minden népén való uralkodásra. Ma úgy látszik, mintha megjött volna az alkalom, az ezredéves álom beteljesedésére: s mikor megjött az idő, kitűnik a cél hiábavalósága. Idegen faj idegen fajon nem uralkodhatik. Azt leigázhatja, lenyűgözheti, kiszipolyozhatja, de nem lesz vezetője.” (Móricz Zsigmond: Naplójegyzetek, 1919. Bp, 2006., 177-186. o.) Forrás: https://kuruc.info/r/6/112988/

A zsidó származású Jászi Oszkár rendkívül sokat foglalkozott a zsidó kérdéssel. Őt magát, mint asszimiláció pártit, öngyűlölő zsidónak tekintették. Jászi az antiszemiták és a cionisták közös vonásaként nevesítette azt, hogy mindketten elítélik az asszimilációt és a liberalizmust. Slomo is cionistának tekinti magát, s keményen dolgozik az asszimiláció ellen. S nem liberális, s főleg nem állt be a jobboldali kormányt pergőtűz alatt tartó liberális táborba, a kormányt gyalázó, itthon és külföldön lejárató zsidó egyének és szervezetek mögé. Tisztességesen építi az általa vezetett zsidó közösséget, vitathatatlan identitásuk megőrzésére törekszik úgy, hogy közben emberi,a kölcsönös tiszteletre épülő viszonyt ápol a többségi társadalommal. Az egyházát nem állítja oda a ballib irányvonalát döntően meghatározó békétlen zsidó értelmiség politikai falanxa mögé, nem konfrontálódni, hanem együttműködni , békét akar. S ez a legnagyobb bánata a társadalmi békétlenség egyik kiemelt szítójának,a Slomót tisztességtelenül megtámadó György Péternek. György militarizálni szeretné az EMIH közösségét is, csatasorba állítani a kormány, Orbán ellen. Slomónak elfogadom az asszimiláció elvetésével kapcsolatos álláspontját. A holokauszt után szerintem ezt nem lehet megkérdőjelezni. Azért abban szabadságot biztosítanék, hogy aki mégis ezt az utat választja, azt ne stigmatizálják ezért. Érvényesülhessen az egyéni választás szabadsága. Érdemes elolvasni Litván György: "Jászi Oszkár és a zsidókérdés" című munkáját. Közelebb visz a megértéshez.

Köves Slomó gondolatmenete szimpatikus nekem, és remélem, minél többen így fognak gondolkozni!