„Akár gondoltak rá, akár nem az adónem kiötlői – szerintem nem gondoltak – az internetadónak az lesz a hosszabb távon ható következménye, hogy megszűnnek azok a fórumok, szétszakadnak azok az emberi kapcsolatok, amelyek bár egy virtuális közegben, sokszor valódi cselekvés helyetti pótlékként jöttek létre, de mégiscsak létrejöttek az utóbbi tíz évben. A blogok, a kommentek, az e-mailek, a szelfik, a mémek mégiscsak szellemi-lelki támasztékot adtak az elmúlt évtizedben Magyarországon is azoknak a millióknak, akiknek többsége az internet nélkül magányban őrlődne. Itthoni vagy külföldi nagyvárosi polgári lakás, lakótelepi bérház, kertvárosi vagy falusi családi ház magányában...
Jóllehet az internet is kényszerpályákat teremt, sőt szélsőséges esetekben a cselekvésképtelenségig tehet függővé, ám a nagy többség számára esélyt kínál a politikai-gazdasági hatalmat birtoklók manipulációjának kivédésére, a politikai-gazdasági kényszerhatások miatt szétszakított, az egyént védő különféle közösségek – a nemzetek, a tudományos és baráti társaságok, az azonos hobbit űzők és a családok – egyben tartására éljenek azok tagjai az ország, vagy a Föld egymástól távol lévő pontjain. Mi több – amint ezt a rövidebb-hosszabb életű, a világhálón szervezett mozgalmak is mutatják – az internet esélyt teremt, olykor lökést ad a társadalmi cselekvéshez is.
Nem gondolom, hogy a nemzetgazdasági miniszter ezeken a dolgokon meditált volna, amikor kedden bejelentette, hogy talált még egy területet, ahonnan az állam még nem nyúlt le pénzt. Nem mellesleg, az már önmagában is tragikus, ha feltételezhető, hogy nem gondolt az új adóforma társadalmi hatásaira! Márpedig én ezt feltételezem, hogy az ő fejében csak a besöpörhető milliárdok jártak. Tudatosítsuk hát Varga Mihályban és magunkban is, hogy az internetadó bevezetésének tétje valójában az: elveszíti-e utolsó mentsvárát a hatalommal szemben a 21. század elejének magyar társadalma, s annak legtöbb tagja.”