Vissza a Balkánra

„Jean-Claude Juncker már kora tavasszal, elnökjelölti kampányában meghirdette, hogy a következő öt éves ciklus alatt semmilyen bővítést sem tervez. Amikor pedig megválasztott elnökként összeállította »kormányát«, azaz a biztosi portfólió leosztását, világossá vált, hogy az új Európai Bizottságnak nem is lesz bővítési biztosa. Az új magyar külügyi és uniós vezetés dilettantizmusát bizonyítja, hogy Navracsics Tibort eredetileg bővítési biztosnak javasolták: olyan posztra, amelynek a megszüntetése (vagy teljes súlytalansága) hosszú hónapok óta előre látható volt. Mindenesetre több évtizede a Juncker-bizottság lesz az első, amely fél évtizedes működése alatt eleve elhatározottan lemond a közösség további bővítéséről. Ennek oka mindenféle bővítési szakvéleményen és helyszíni vizsgálódáson túl egyértelműen politikai. A gazdag nyugati tagállamok közvéleménye, bulvársajtója és a nekik megfelelni kívánó, rövidlátó politikusok kiábrándultak a korábbi keleti bővítésekből, az egykori Vasfüggöny leomlásának gyakorlati következményeiből. Belőlünk, kelet-európaiakból, hogy egyszerűen fogalmazzunk. (...)

Mivel az unióból gyakorlatilag lehetetlen kizárni egy tagállamot, az eddigi bővítés miatti csalódottságot a nyugati tagállamok különbözőképp kívánják kezelni. A britek nyíltan és egyértelműen az EU-n belüli szabad mozgás korlátozását követelik, és természetesen nem a belgákét vagy svédekét, hanem a lenézett, magunkfajta kelet-európaiakét. A Juncker-csapat szerint az eurózóna önmagában is alkalmas a »kétsebességes Európa« megvalósítására, a legfejletlenebb keleti tagállamok »kiszűrésére«, és ráadásul a britek bizonyos fokú önállóságát is biztosítja. A további bővítések leállításában viszont konszenzus van a valódi döntéshozók között.”