Narancsvidék

„I. az érdekeltek. Avagy akiknek a személyes gyarapodásuk szempontjából az a jó, ami van. Ők: a belső párt tagjai, kormánytisztviselők, önkormányzati vezető hivatalnokok, privilegizált csúcsvállalkozók.

II. a társutasok és kliensek. Akik bár érdekeltek a rendszer fenntartásában, érdekeltségük leginkább egy függőségi viszony eredményeképp jött létre, nem önszántukból. Ők a kisebb halak, földbérlők, trafikkoncesszió-nyertesek, helyi kiskirályok, pozícióban maradt iskolaigazgatók, kulturális intézményvezetők, egyháziak, fizetett pártkatonák.

III. az idióták (tudatlanok vagy még inkább tájékozatlanok és megtévesztettek). Azok, akik kizárólagosan, vagy elsősorban a közmédiából (M1, M2, Duna, Kossuth Rádió), a rokon kereskedelmi médiából (Hír TV, Lánchíd Rádió, stb.), a pártközeli nyomtatott sajtóból (pár nagy, országos napilap, a megyei és városi nyomdatermékek összessége) és a differenciálatlan, nacionalista blogokról, híroldalakról tájékozódnak. Három alcsoportjuk különböztetendő meg:

A, Az agyatlan, észérvekkel és tényadatokkal meggyőzhetetlen pártzombik, fizetetlen, tipikus CÖF-fel menetelők.

B, Vidéki kisemberek (a népesség relatív többsége), akiknek se műveltségből, se anyagiakból nem telik arra, hogy válogassanak, honnan jutnak a hírekhez, és lassanként az igényt is kiölik belőlük.

C, jobb híján odaverődők, a 2010-es választási ígéretek hívei, akik bedőltek az „egymillió új munkahely” és hasonló szociális demagógiáknak. Ez az alcsoport persze nem túl stabil, négy év után egy részük kezd felocsúdni.”