Orbán Viktor bukása

„Igen, Orbán Viktor olyan területeken nyitott – saját szempontjai felül nézve ostoba és felesleges – frontokat, amelyeket roppant könnyű értelmezni és elhelyezni a jó–rossz skálán. Három téma adja magát kapásból. A netadó az egyik, a keleti nyitás és az állami korrupció a másik.

1. A korrupciós topikot nem a Miniszterelnök Úr nyitotta meg, ez igaz – de nem lett volna megnyitható az Orbán-rendszert átszövő sunyiságok elburjánzása nélkül. Kádári léptékű urambátyámozást és kézkezetmosozást következmények nélkül csak diktatúrában lehet működtetni. Ott meg, ugye, nem tartunk.

2. Az oroszbarátság és a Nyugat-ellenesség – az illiberalizmussal karöltve – tökéletes csapda, zseniális öntökönszúrás. Egy olyan időszakban orosz- és Kína-barátságot forszírozni, amikor az ukrán balhé miatt egész Európa és a fél világ vagy-vagy alapon tekint a dilemmára – azt most hagyjuk, hogy ez stimmel-e, vagy sem, nem a tárgy, a tárgy képe számít –, nem vall túlzott bölcsességre. Na ja, ha tényleg az lesz, hogy dől a Nyugat és emelkedik a Kelet, akkor a Miniszterelnök Úr a történelem legnagyobb stratégája, és már csak azt a pár évszázadot kell kivárni, amíg a jóslat valóra válik, azt féllábon is kibírjuk. Vagy nem? Ha nem, akkor gáz van: ennél egyszerűbb választás ugyanis nincs, és végtelen ostobaság kell ahhoz, hogy bárki azt higgye, a magyarok többsége a Keletre fog szavazni most és a következő években.

3. A netadó a hab a tortán. Egy olyan topik, amit senki – mondom, senki, aki mégis, az csak a Miniszterelnök Úr iránti olthatatlan szeretetből és a kommunistákkal szembeni mérheteten gyűlöletből teszi – sem tud támogatni. Ez nem sajtószabadság (ami csak az újságírókat érdekli), nem RTL Klub (ami csak a Barátok közt nézőit izgatja fel) és nem is nácimegszállás-emlékmű (ami csak néhány tucat embert mobilizál tartósan), hanem a legkristálytisztábban lefordítható dolog. Az a helyzet – már bocsánat a nagy szavakért –, hogy az internet valóban egyenlő a szabadsággal. Nem szabad piszkálni, aki mégis megpróbálja, pórul jár, sokszorosan. Plusz: nem véletlen, hogy nemcsak a kormánypárti sajtó nem képes ebben az ügyben orbánistaként viselkedni, de Orbán Viktor pártja sem. A Miniszterelnök Úr helyében 1994 ősze óta először elbizonytalanodnék, ha a pozícióm százszázalékosságán morfondíroznék.”