A politikus nézheti néha hülyének a választót

„hvg.hu: Igencsak óvatos különvélemények voltak ezek, ha annak tekinthetjük őket…

D. T.: Annak tekinthetjük őket. A meghallgatásra visszatérve: Navracsics Tibor válaszai a helyzetnek megfelelő, higgadt vélemények voltak. Pontatlanul, csúsztatva, hazug módon, lenézéssel fogalmazták meg kérdéseiket vele szemben az európai baloldal képviselői, amikre nagyon elegánsan válaszolt. Persze ez nem is az a műfaj, ahol meg lehet sértődni.

hvg.hu: Politikai alapon ütik a magyar kormányt?

D. T.: Igen, bár ez önmagában nagyon leegyszerűsítő válasz lenne. Természetes, hogy egy csomó, most Navracsics Tibornak feltett európai politikai kérdésben ideológiai alapon eltérő vélemények fogalmazódnak meg. De itt azért azt is megtapasztalhattuk, hogy a baloldali versenyzők eleve láncfűrésszel a kezükben álltak oda a százméteres síkfutás rajtjához, és erősen hadonásztak azzal. Így nem lehet normálisan versenyezni. Nem gondolom, hogy az elmúlt évek vitáiban a magyar kormány és különböző szereplők között, mindig minden esetben nekünk lett volna igazunk. De azt sem hiszem, hogy a kormány döntései – nem mellesleg a magyar választók nagy többségének támogatásával – úgy lennének egytől egyig hülyeségek, antidemokratikusak, gonoszok, szűk látókörűek (ezeket a jelzőket szokták használni, ugye?), ahogy vannak. Ezek az egyébként külön-külön nettó bullshit vélekedések feszülnek sokszor egymásnak. De ez a vita is felszínre hozta a magyar szoclib oldal egyik legnagyobb baját, amit sosem értettem bennük.

hvg.hu: Mire gondol?

D. T.: Arra, hogy meggyőződésük: ami eltér az ő álláspontjuktól, az eleve vitaképtelen. Hogy tisztességes ember mást nem is gondolhat, csak azt, amit ők. Én például nem osztom az ultralibeárlis álláspontot a fajvédő konferenciával kapcsolatban, nem fogadom el, hogy kidagadó nyaki erekkel lehessen uszítani, embertelen gondolatokat elmondani a szabad véleménynyilvánítás jogára hivatkozva, de elfogadom, hogy mondjuk a TASZ így gondolja, és szívesen vitatkozom velük erről. De azt, hogy csak az én értelmezési keretem az érvényes, és ami ezen kívül van, az vitaképtelen, azt soha nem tudtam elfogadni. (…)

hvg.hu: Jó a síkfutós, láncfűrészes hasonlata, de nem ismert rá benne a Fideszre és saját kormányára?

D. T.: Azt állítani, hogy a Fidesz soha nem nyúlt ez erőpolitika eszközéhez, nem lenne helytálló. Egy politikus a választót vagy az újságírót hülyének is nézheti néha, ennek is lehet létjogosultsága. Csak amikor ebbe a szerepbe belemerevedik valaki, mert kevesen mondják a szemébe, hogy »Ne tessék hülyének nézni!«, akkor hosszabb távon bizony tragikus következményei is lehetnek mindennek az illetőre. Én emiatt, meg egyébként sem vagyok nagy híve ennek a szerepfelfogásnak. A politikának nem csak szép, vonzó arca van. Hadd mondjak egy másik hasonlatot: a fociban is van az a szerelés, amelyik szabályos ugyan, Puhl Sándor akár ötször is visszajátszhatja, és mindannyiszor szabályosnak kell minősítenie, de ettől még rettenetesen fáj a másiknak, ezt is pontosan láthatja mindenki. Van az az apró kis bokamozdulat, amivel a játékos úgy lép oda…”