A nem ostromlott erőd

„A parlamenti választások óta sokan érzik: zavar van az erőben. Korábban elképzelhetetlen dolgok történtek: a kormányalakítás kapcsán jelentősen meggyengültek a 2014 előtt nagyon erősnek látszó gazdasági holdudvar hadállásai, a kormánypárti sajtó jelentős része hevesen tiltakozott egy kormányzati döntés (reklámadó) ellen, fideszes vezető politikusokról fújt be a szél terhelő dokumentumokat az ellenzéki sajtónak. Aki jól figyel, és ilyen ügyekben nem nagyon hisz a véletlenekben, okkal gondolhatja azt, hogy a háttérben heves hatalmi harcok zajlanak. Politikusok, politikai érdekcsoportok gyilkolják egymást, s mintha a kormányfő a saját gazdasági hátországával szemben is szabadságharcot kezdett volna. Vajon miért történik mindez? 

Reményeim szerint már kiderült, hogy nem tartozom azon elemzők közé, akik egy-egy párt kapcsán mindent ugyanazzal magyaráznak, most mégis azt kell mondanom, hogy ez a meglepő változás – paradox módon – nem a Fidesz gyengeségéről, sérülékenységéről szól, hanem éppen ellenkezőleg, annak következménye, hogy a kormányzó jobboldal a 2014-es választások óta korábban nem látott hatalmi pozícióban érezheti magát. (...)

S hogy mi következik mindebből? Leginkább az, hogy a Fidesz valódi ellenfél nélkül maradt. Nem abban az értelemben, hogy ne kellene minden nap megküzdeni a kommunikációs térben az ellenzékkel, de abban az értelemben igen, hogy ezeknek a csetepatéknak a relevanciája ma igen csekély. A lényegi kérdések ugyanis a belső hatalmi harcokban dőlnek el, s ha a bent lévők alig-alig érzik azt, hogy egy ostromlott várban lennének, értelemszerűen könnyebben megengedhetik maguknak, hogy ne a falakon kívülre figyeljenek.”