Nem hajolhatunk el

„- Ez milyen szervezeti változásokkal jár?

- A jelenlegi szervezet egy nagy kormányzópárt struktúrája. Tudomásul vettük az elmúlt két választás eredményét. Világos, hogy ez a modell nem alkalmas a céljaink elérésére. Egyszerűsíteni kell. Nyitni a működő baloldali klubok, műhelyek, közösségek felé. Nem bekebelezni akarjuk őket. Ma nem az a legfontosabb, hogy egy településen van-e pártszervezet, hanem az, hogy van-e olyan csoport, egyesület, kör, amelyet támogathatunk, felkarolhatjuk ügyeiket. Az elmúlt huszonöt évben akkor voltunk sikeresek, amikor nem önmagunkról beszéltünk, hanem a körülöttünk lévő világot szerveztük.

- Az MSZP, mint brand még alkalmas erre?

- Igen. Nagy párt voltunk és újra az lehetünk, ha önazonos baloldali politikát képviselünk. (…)

- Tamás Gáspár Miklós a napokban azt írta: a kelet-európai antifasizmus és antirasszizmus próbaköve nem a zsidógyűlölet, hanem a cigánykérdés. Egyetért? És ha igen, ennek fényében is vállalhatónak tartja Pásztor jelölését?

- Beszéltem Tamás Gáspár Miklóssal, meghallgattam a kritikáját. Kaptam bőven. Én is egyenlőségpárti vagyok, ahogy ő. De az, hogy ma sokan nem tudnak emberhez méltó életet élni, nem a cigányság kérdése. A mélyszegénység kérdése, bár kétségtelen, hogy a mélyszegénységben élők közül a legkiszolgáltatottabbak a romák. Ez tűrhetetlen, ahogy maga a mélyszegénység is. De ez egy régi kérdés, én pedig új kérdéseket ajánlok. Tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy elfogadjuk-e a fennálló gazdasági-társadalmi berendezkedést vagy merjük kritizálni? Merünk-e arról beszélni, hogy a neoliberális gazdaságpolitika nem humánus, ezért ellensúlyozni kell, ha tetszik, meg kell szelídíteni.

- A multicégek védelme nem volt teljesen légből kapott vád az MSZP-vel szemben.

- Hogyne. Eltávolodtunk az értékeinktől. Ahogy a devizahitel-probléma elkezdte szorítani a társadalmat, nem mertük jobban megszorítani a bankszektort, pedig látszik, hogy sokkal több terhet elbírt volna. Hozhatnék más példákat is, csak messzire vezetne.”