A gloire fakuló fénye

„Megrengeti a jogállam alapját, ha kiderül, hogy az ország egykori vezetője gyakorlatilag első kézből értesült a róla szóló perek állásáról? Igen, ez nagyon könnyen előfordulhat, Franciaország ugyanis ezen az egyenlőségen, szabadságon, testvériségen alapul, még akkor is, ha a valóságban ez soha nem valósulhat meg. Bizony, az ország korábbi vezetője kicsit több az egyenlőknél, a nép egyszerű gyermekénél, s ma is lekapják a kalapjukat előtte a bírák. Ha így van, akkor talán hiába volt a nagy küzdelem az arisztokrácia zsarnoksága ellen, az egész jakobinus diktatúra, a polgári társadalom felfedezése és kierőszakolása. Franciaország most azért küzd, hogy tisztázza magát a politika iránt híresen érdeklődő népe előtt, vagy legalábbis bebizonyítsa: az ország folytatja útját a fényes jövő felé, az említett ügy pedig nem csökkenti különösebben a gloire-t. (...)

Nicolas Sarkozyt nem először gyanúsítják törvénytelenség elkövetésével, s tehetségét, valamint befolyását ismerve nem lenne meglepő, ha a vádak mögött politikai ellenfelei állnának, akik nem akarják, hogy a politikus visszatérjen az elnöki székbe. Sarkozy védői szerint erről van szó, befeketítik ellenségei, újságírók, vizsgálóbírók, üzletemberek, s törvénytelenül támadnak ellene, fittyet hányva arra, hogy a volt elnökről nem bizonyosodott be semmi törvénytelen cselekedet. Vélhetően se Sarkozy nem tiszta, mint a hó, se a vele szemben álló csoportok nem a demokrácia elkötelezett védői, hanem mindkét oldalon van bőven takargatnivaló, hátsó szándék, csúsztatás és hazugság. Az a kérdés, hogy ezt a franciák elfogadják-e vagy sem, a megkötött társadalmi szerződésben még belefoglaltatik-e néhány politikai és gazdasági elcsúszás (mivel azt tudjuk, hogy magánéleti bőven belefoglaltatik). Persze nem lesz se nagy megtisztulás, se drámai összeomlás, Franciaország is öregebb és tapasztaltabb annál, hogy ezt megengedje. Fenn kell tartani a látszatot, hogy a bírák függetlenek, a sajtó pártatlan, a politikai csoportok hazafiasak és erkölcsösek, s a szentek keze egyáltalán nem hajlik önmaguk felé.”