A humorérzékemet nem szeretném elveszíteni

„– A párt legutóbbi kongresszusán meghirdették a nyitás politikáját, a néppárttá alakulást. Ez a terv egy új, kevéssé provokatív Novák Elődöt kíván. Egyetért ezzel?

– Parlamenten kívüli pártként nélkülözhetetlenek voltak az olyan akciók, mellyel a média ingerküszöbét elértük, s erre valamennyire még mostani elhallgatásaink miatt is szükség van. Adódnak olyan esetek, mint a hazaáruló földtörvény elfogadása, amikor nem elég egy diplomatikus közleménnyel reagálnunk. De amikor egyszemélyes performansszal állok elő, azok sem magánakciók, hanem egyeztetett fellépésekről van szó. Mindenkinek vannak személyes, neki fekvő feladatai. Politikai helyzetünkből adódóan nyilván most már nálam is több a szakmai megnyilvánulás, csak azok kevesebb figyelmet kapnak. A Jobbik előző elnökségének legfiatalabb tagja voltam, most azonban, hogy a három legidősebb alelnököt három ifjúra cserélte a tisztújító kongresszus, már Sneider Tamással számítunk öregnek, mi vagyunk a legrégebb óta alelnökei a pártnak. Nem szeretnék a bölcs szerepében mutatkozni 17 évnyi pártpolitikai tevékenység után sem, de kétségkívül stílusváltozással is jár az idősödés. Komolyodom, de a humorérzékemet nem szeretném elveszíteni. A gyermekeim miatt talán lágyul is a szívem, de nem remeg meg a kezem, ha politikusbűnözőkről van szó.”