Politikai elitünkkel nem megy az együttélés. Ennyi.

„Visszatérve a Pásztor jelölésével kapcsolatos vitára, mennyire demokratikus tehát ez a koalíció, ami ilyen szimbólumokkal tud azonosulni? Mennyire demokratikus, amikor értelmiségi »álnyavajgásról« papol meg belvárosi kávéházak, a »való világról« mit sem tudó közönségéről?

És mennyire van együtt, mennyire tartja fontosnak a párbeszédet az, aki nem szakít meg azonnal, minden együttműködést ezekkel az emberekkel, pártokkal? Mielőtt bárki paradoxont vélne fölfedezni az előző mondatban, azt gondolom, hogy a párbeszéd is csak addig kell tartson, pontosabban csak addig tarthat, amíg  bármelyik fél is képes reagálni, reflektálni a másik által elmondottakra, utána csak szónoklás van illetve szóváltás és nem párbeszéd. Vagyis ha az Együtt-PM kicsit is észnél van, nem asszisztálnak félmegoldásokkal, hanem kijelentik, hogy semmilyen formában nem működnek együtt az MSZP-vel és a DK-val – erre persze nem igazán látok esélyt. Pedig nincs az a politikai pragmatizmus, ami ezeket az alapvető értékeket (nem kell, hogy ebből oly sok legyen) felülírná!

S ha kell, kisebbségben kell maradni sok-sok évig (ami nyilván ellentmond a legtöbb esetben a politikai gondolkozásmódnak, pragmatizmusnak). De ne ezek a pártok maradjanak kisebbségben, ezek – próbálok minél árnyaltabban fogalmazni - húzzanak el a francba. Mert aki rájuk szavaz bármely esetben, az a Jobbikkal való koalíció lehetőségére is szavaz, pontosabban egy olyan országra, ahol akár nincs is szükség a Jobbik kormányra kerülésére ahhoz, hogy végrehajtsák a programját.

Erre mondják azt, hogy TISZTA SZÉGYENEK. Vagy, ahogy a DK jelenlegi elnöke fogalmazott egykor, hányingerkeltők. Végképp, tagadhatatlanul előállították ugyanis azt a helyzetet, ami Pásztor szavait újragondolva a következőképpen néz ki:

»Rátelepült Magyarországra egy (nem túl) jelentős számú politikai elit. Olyan emberek, akik szerintem maguk sem akarnak ilyen helyen lakni, igényük nincsen rá. Eszükbe sem jut, hogy ott majd hitelt kell törleszteni, közös költségekhez hozzá nem fognak járulni. Abban nem gondolkodnak, hogy itt már együtt kellene élni más, konszolidált életvitelű helyi lakosokkal…«”