Ez egyszerűen mindenkinek rossz

„Hogy működik egy olyan emlékmű, amit kordonok közé zárnak, rendőrök őriznek, vagyis védeni kell?

GYP: Ez el fog múlni. Itt van egy csomó minden, ami időleges. Az, hogy éjjel vitték oda a szobor hiányzó részeit, hogy nem lett felavatva, ezek ma nagyon idegesítő dolgok, de az emlékmű időbeli használatához képest apróságok. A szovjet emlékmű hosszú évtizedeket kibírt kordon nélkül, és láthatóan most is megvan nélküle, annak 2006 ősze tett be, amikor megpróbálták lebontani. Egy emlékművet úgy kell megcsinálni, hogy rendelkezzen valamilyen hipotézissel az időben alakuló használatról. A használaton megint nem azt értem, kinek mi a politikai nézete, hanem azt, hogy kell egy egyértelmű, világos téri helyzetének lennie. Ha tetszik, poétikusnak kell lennie, ez meg nem bír hol poétikus lenni. Az én ízlésemnek már egy kicsit sok, hogy ez a szerencsétlen ember (Párkányi Raab Péter, a szobrász – C. D.) mennyit kap, ő egy nagyon rossz szobrász, ne legyen félreértés, de nem hiszem, hogy ő ennek az igazi felelőse. Persze, nem kellett volna megcsinálnia, meg problémás, hogy félig-meddig ez egy copyright is (Jászberényben áll egy egészen hasonló második világháborús emlékmű, ami akár ihletforrása is lehetett a Szabadság térinek – C.D.), de még majdnem ez is lényegtelen. De ha még, teszem azt, jó lenne, akkor sem nagyon tudnánk hozzáférni. Ez számomra a riasztóbb, mert mérhetetlen az a zavar, ami Magyarországon az emlékezet ügyében van. Ez egy mélyebb probléma annál, mintsem amit átélünk 2014-ben, ez múlékony, mert az igazi baj az, ami a nemzeti önismeret, emlékezet kapcsán van. Nekem ez nagyon súlyos probléma, mert emlékezettörténettel foglalkozom, meg morálisan rettenetesen felháborítónak tartom – nem ezt –, hanem például a Sorsok házát sokkal inkább, mert az ennél sokkal hidegebb, az Szakály Sándor szavai. Ez itt fog maradni, és nem a rövid távú, értelmiségi használata a legnagyobb probléma, mert egy város mindenkié. Az lett nagyon nagy kérdés az emlékműszobrászatban, hogy tudunk-e olyan emlékművet csinálni, ami mindenkié marad évtizedekig. Itt az a legkisebb probléma, hogy a miniszterelnök ma ebben a dologban arrogáns-e vagy nem, mert ő épp úgy elmúlik, mint mindahányan e világról. Ott voltam tegnap, megnéztem, és meg kell mondanom, hogy elképesztő bánatot éreztem az egész miatt. Ez egyszerűen mindenkinek rossz. Teljesen mindegy, hogy kinek milyen a pártállása, világnézete. Igazi, mély bánatot éreztem.”