​A függetlenség illúzió? Értelmiségi vircsaft?

„Egy barátom azt mondja – ő is jobboldali származású! –, hogy kurvára nem. Azért nem, mert a függetlenségnek – avagy a függőségnek – több szintje van. Oké, hogy sem politikai, sem pedig – csodálatos, kegyelmiállapot-szerű módon – gazdasági érdek nem szabja meg, miről mit írjunk, miről mit ne. Viszont a másik szinten függetlenség nem létezik. Úgy értve, hogy a közeg, a környezet, a szubkultúra hatásai alól nem vonhatom ki magamat.

Ha jól egyszerűsítem le, amit kifejtett, azt állította: amennyiben politikával is foglalkozom, a közegem irányultsága az én nézeteimet is meghatározza. Lehet, hogy nem azonnal, nem egyik pillanatról a másikra, de hosszabb távon óhatatlanul. Ha liberálisok közt forgolódok, magam is az leszek, ha konzervatívok között, akkor meg az. Nem csontra, nem hajszálra, de valamennyire mégis.

Lehet, hogy így van, nemcsak az algebrához, hanem a szociálpszichológiához – vagy mi az ördög ez –, a magasfilozófiához és az agyhoz sem értek. Lehet, hogy a függetlenség tényleg csak illúzió. Csak afféle értelmiségi vircsaft. (Azt sem tartom kizártnak, hogy van, amikor valóban álca csupán, de ezt ne mondjátok el senkinek.) Ám ezzel együtt úgy érzem, sokkal színesebb ez a világ annál, hogy bele lehessen gyömöszölni mindenkit pár felcímkézett dobozba.”