„2. A hétvégi hírfolyamokban szinte kivétel nélkül azzal adták el az emlékmű-sztorit, hogy annak szállítása és szerelése éjjel történt. „Az éj leple alatt állították fel a Szabadság téri emlékművet” stb. Pedig ebben semmi rendkívüli nincs. Olyan méretű és elhelyezésű (értsd: a város kellős közepére komponált) monstrumnál, mint ez, kifejezetten gyakori, hogy a hajnali órákban (vagy késő este) állítják fel. Erre egyrészt logisztikai szempontból van szükség (dugók elkerülése), másrészt pedig sem az alkotó, sem a megrendelő nem szereti mutogatni a művét avatás előtt. Másként fogalmazva: a Szabadság téri emlékműnél hülyeség azzal habosítani a címeket, hogy éjjel vitték oda.
De ha baj lenne, hogy éjjel vitték oda – mint ahogy nem az –, akkor is ez lenne a legkisebb hiba a történetben. A német megszállás mementója emlékezetpolitikai termékként már a felállítása előtt elbukott, hiszen címzettjei (értsd: az 1944-45-ben elpusztított emberek leszármazói) nagyobb részükben nem fogadják el. Továbbra is heves viták tárgya a kompozíciót életre hívó gondolat, az emlékművet tisztán esztétikai szempontból tárgyaló hozzászólások között pedig nem olvasni egyetlen egy pozitív ítéletet sem. Magyarán közmegegyezés van arról, hogy kortévesztett, rossz alkotással gazdagodik a budapesti városkép.”