„Aki meleg az meleg, ez van. Senki nem akar rákényszeríteni semmit, érezze jól magát nyugodtan. De abban biztos vagyok, hogy akármennyi Pride-ot rendeznek a frusztrált aktivisták, az, hogy két meleg kézen fogva megy az utcán, sosem lesz magától értetődően elfogadott, a csókolózásról nem is beszélve. Elképzelhető, hogy valami brutál módon manipulatív oktatási programmal rá lehet venni az emberek többségét, hogy tapsoljon, ha ilyet lát, de a legtöbben magukban akkor sem fogják ezt alapesetnek és magától értetődőnek tekinteni. A tolerancia meg nem szeretetet jelent, hanem megtűrést. Ahhoz meg nem kell Nagy Liberális Tanterem, ahhoz elég a jól neveltség is.
Az ötvenedik Pride után is az emberek többsége lenézően fog legyinteni magában: megint vonulnak, ugyan már. És elmegy fagyizni, sörözni, kirándulni, strandolni, vébét nézni. Vonuljon, aki akar, csak ne kelljen a Pride-ot nézni. És akkor a Pride talán évek múlva ahelyett, hogy politikai rítusok tárgya lenne, elhagyatott rendezvény lesz, magányos vonulókkal.
Mert mégis kit érdekel?”