„A helyzet szívderítő. Az MSZP még mindig nem látja elég rossznak a demokrácia perspektíváit ahhoz, hogy végre elővakarjon valahonnan (nem tudom, honnan) két arcot, amelyiktől nem hányja el magát instant módon az ember. Mi ennek az oka? A Fidesszel való további üzletelésben jártas régi kárderek fontossága, és a pártokon átívelő barátságok, vagy szimplán a belharc a kártékonyak és a még kártékonyabbak között – biztos van valami, elvégre nehéz elképzelni, hogy egy komplett őrültek háza beszabadult az MSZP-be.
Az MSZP legalább egy, de inkább négy éve mutatott teljes impotenciája a 2010 óta eltelt időszak egyik rejtélye, amelyet nyilvánvalóan kutatni fog az utókor. Ugyancsak kutatni fogja a baloldali értelmiség domináns tömegének makacs ragaszkodását (akár csak az említés szintjén is) ehhez a társasághoz, amelyet nem agyonhallgatással kezel, hanem ellenkezőleg: néha lankadó, de sosem haló érdeklődéssel. Ebből is látszik, hogy baloldali közéleti értelmiség sincs: csak különböző pártok holdudvarai, szuverén gondok és szuverén tettek nélkül. Meg egy szűk, elegáns kaszt: a cinikusoké.”