Gépnarancs

„Nagyobb baj, hogy a világnak se mutatunk sokkal többet. A hivatalos magyar állam legalábbis a végletekig banális. Belefér a hozzájárulásunk egy okostelefonos alkalmazásba. Olyasmi lehetne, mint a tamagocsi. Egy kis zsebmagyar, tétova teve, egy magyar Furby, előre kódolt szövegekkel.

Tudna például kommunistázni bármilyen kontextusban. Tiszteletet a magyaroknak, ezt mindig bedobná, amikor valamit nem ért. Ha leszidják vagy nem etetik, előadja a számot arról, hogy őt folyton bántják, pedig mindig mindenkivel arkangyal volt. És azért bántják, mert magyar, sőt Magyar, de hát nem kell neki tökéletesen ismernie a saját nyelvét se. Beszélne más ellenségeiről is, a Bilderbergről, a vad norvégokról; de volna egy egész modul a dicsőséges múltról, miszerint ő lovagolt régen, meg sokkal nagyobb is volt, fáj neki Trianon, és ő bizony keresztény és megvédte Európát, és a magyar lányok a legszebbek a világon. És mi győztük le a Szovjetuniót, és volt magyar űrhajós is, szerencsére annyira okosan győztük le a szovjeteket, hogy végvonaglásukban még pont fel tudták vinni a Farkas Bercit.

És azok voltak a szép idők. Amikor még nem volt bezárva ebbe a dobozba, mert nem kellett szembesülnie azzal, hogy minden népnek és minden afrikai törzsnek vannak történelmi sérelmei meg dicső múltja, viszont amelyiknek nincs semmi mása, az a dobozban végzi, mert nincs szükség rá a fizikai valóságban. Aki megelégszik egy zsebszámológép intelligenciájával, az így jár.

Azokat a dobozokat lassan elkezdik gyártani. A magyaroknak erre a folyamatra lényegében semmilyen hatásuk nincsen, tök mindegy, tetszik-e nekik vagy sem. A buta nemzetek pont úgy fognak járni, mint a képzetlen munkaerő: egy darabig még illemből dolgoztatják őket, de aztán átveszi a helyüket a gép, felkerülnek a polcra, az ukrán kisgyerek mellett letölthető a kifejlett magyar is. Nem lesz egy nagy játékélmény persze, de pár napig el lehet szórakozni vele, amíg ki nem jön valami érdekesebb figura, amelyiknek vannak legalább csápjai is a múltja meg a sérelmei mellé.”