Helyzet van

„Mert lehet üdvözölni a világgazdaság pozitív fejleményeit, és a gazdasági bővülés is tényleg tetten érhető, de nem eléggé: a statisztikailag már kimutatható GDP-gyarapodás ellenére Európában nagyjából a válság idején »megszokott« szintjén ragadt be a munkanélküliség, a vállalati működő tőke pedig felettébb óvatos, és továbbra is magasak a magán- és államadósságok – nem pusztán a kontinensen, hanem az egész világban, ám közben a vártnál lassabban haladnak a szabadkereskedelmi tárgyalások.

Azok a világgazdasági kockázati tényezők, amelyek a 2008-as általános pénzügyi, majd gazdasági krízist is előidézték, eltűnőben vannak ugyan, de helyüket újabbak vették át! Örülünk a pénzpiaci bőségnek – Magyarország is ebből profitál immár hosszú ideje –, ám a kamatszintek annyira alacsonyak, hogy a nyitva hagyott hitelezési pénzcsapok fenntarthatatlan lazítást jelenthetnek. Ez ugyan átmenetileg segíti a gazdaságot, de kockázatos hitelezési gyakorlathoz vezethet, amely újra kidurranthatja a hitellufit. Volt már ilyenre elégszer példa.

Eközben rengeteg rossz minősítésű vállalati kötvény forog a globális piacokon. Egyelőre szó sincs arról, hogy egy újabb pénzügyi-gazdasági összeomlás határán lennénk, ám bőséggel felbukkannak figyelmeztető jelek. Többi között az Egyesült Államok óriásira duzzadt költségvetési hiánya, a kínai GDP-növekedés zuhanásszerű csökkenése, Japán gazdasági stagnálása és az európai adósságválság. Ráadásul Európában felerősödtek az euroszkeptikus hangok – és ha folytatódik a tendencia, az előbb-utóbb intézményi szinten is destabilizálóan hatnak.

A G7-nek volna min tanácskoznia. Olyan témákon is, amelyek nem szerepelnek a napirenden.”