„Amit hiányolok az elmúlt tíz év magyar Európa-politikából, az a szakpolitikai profil kialakítása. Mi a mi területünk? A mezőgazdasági politika? A környezetvédelem? A bővítés?
Ez is Brüsszel hibája, vagy ezt nekünk kellett volna megfogalmazni?
Nekünk kellett volna.
Akkor ez önkritika is.
Én mindig önkritikát is gyakorlok, amikor kritizálok valamit. Ugyanannak a politikai osztálynak vagyok a tagja, mint az ellenzéki pártok. Ha valamilyen eredmény nem születik meg, akkor porciózhatjuk a felelősséget, de végül is az mindenkinek a felelőssége.
Ez nagyon új megközelítés.
Pedig szoktam mondani. Ami a magyar területeket illeti, az egyik lehetne a bővítés. Minden magyar politikai párt egyetért például a balkáni bővítésben. Elképzelhetőnek tartom, hogy mindegyik parlamenti párt egyetért abban, hogy Magyarország a jövőben is GMO-mentes ország legyen. Ezek lehetnek olyan pontok, amelyekre egy magyar Európa-politikát alapozhatnánk. Ha négyévente váltogatjuk a prioritásainkat, akkor mindig egy elmosódott kontúrú ország maradunk.
Segít a konszenzusépítésben, amikor ön az EP-kampányban azt jelentette ki, hogy egyedül a Fidesz képviseli a nemzeti érdekeket Európában? Vagy ez csak egy kampányszlogen volt, amit el lehet felejteni?
Ez az előző öt év szomorú tapasztalatának a megvonása volt. De nem akarom újranyitni ezt a fejezetet. A politikában az a jó, hogy egy-egy választás után mindig megvan legalább a lélektani lehetősége, hogy egyrészt nyeljünk egy nagyot, másrészt kifújjuk magunkat, és aztán kezdjünk egy újfajta együttműködést. Az Európai Parlamentet illetően nem azt várom, hogy a pártok vagy a képviselők hazudtolják meg párt-hovatartozásukat. De úgy gondolom, hogy az elmúlt öt évben voltak olyan kijelentések, amelyek rosszat tettek a magyar baloldalnak is és a magyar jobboldalnak is, és ezeknek mindannyian vesztesei voltunk.”