„Sokan és sokat írtak mostanság Tisza Istvánról. Jót és rosszat egyaránt. Leginkább azután, hogy a Fidesz-kormány visszaállította a szobrát. Ha viszont Horn Gyula élete megfelelően szimbolizálja a kommunisták hatalomátmentési sikerét a polgári társadalomba, akkor Tisza Istvánról elmondhatjuk azt is, hogy az övé pedig ugyanilyen jól jelképezi a bolsevikok elleni küzdelmet. Ha úgy tetszik, az első keménykezű államférfi volt, aki leverte a kommunisták elődjeinek szervezkedéseit. És amiről keveset beszélünk: ő volt a bolsevikok erőszakos, nemzetellenes támadásainak első ismert áldozata. Végül pedig, amiről talán senki sem ejtett még egyetlen szót sem: Tisza személye azért is csípi annyira a mai baloldali történészek és politikusok szemét, mert azon kevesek egyike volt, akik mai értelemben a konzervatív (értsd jobboldali) értékrendet testesítik meg a múltértelmezésben, de mégsem süthető rá az antiszemitizmus bélyege.”