„Az RTL vezetői és tulajdonosai a reklámadón akadtak ki. Érthető, senki sem szeret adót fizetni, az extrahaszon pedig a híres germán törvénytiszteletet is képes megingatni – meg hát valljuk meg, ami Berlinben kőbe vésett szabály, az a gyarmati Pesten már inkább csak amolyan iránymutatás. Gyaníthatóan a tévések megpróbáltak lobbizni. Sajnos én el nem tudom képzelni, hogy miként mehet az ilyesmi, a csatorna híradói ilyesmiről soha nem tudósítottak. De ha kitűnő sorozataikból indulok ki, ilyen esetekben vacsorától borítékig, tengerentúli nyaralástól szakértői díjig, bármi elképzelhető. Most a jelek szerint nem sikerült. Akkor az RTL híradója hirtelen felfedezte a politikai híreket, természetesen csak egy irányba: a kormány gonosz, az ellenzék kicsi és aranyos. Mert mi mások is lennének: az egyik adóztatna, a másik meg hagyna adót kerülni. Persze ez így túl nyers, mindezt derekasan fel kell turbózni, mint ahogy néhány Armaniba öltöztetett böfögésből is lehet estébe nyúló vetélkedőket kreálni. De ne legyünk igazságtalanok: az adok-kapokban a másik fél sem maradt adós. Illetve egész pontosan egyedül az RTL maradt adós. Mert egyedül ez a lényeg: fizet, és ha fizet, mennyi adót a tévétársaság. Ez csak annyiban politika, hogy a közteherviselés területén nincsenek ilyenek vagy olyanok, mint ahogy a törvény alól is csak Berényi Miklósnak illő kibújnia esténként.”