Lombhullás után

„Mesterházy távozása óta az MSZP mélyrepülése csak folytatódik. A szocialisták immáron olyan párt képét nyújtják, amelynek szavazóbázisát és még használható részeit az Együtt és a DK is szívesen einstandolná – saját nagyra törő tervei megvalósításához.

Az Együtt továbbra is »korszakváltásban« gondolkodik, ami Gyurcsány Ferenc és az MSZP vezetése nélküli kormányzást jelentené. Ehhez a szocialista szavazókon kívül meg szeretné nyerni a »kiábrándult« jobboldali szavazókat is. Joggal kérdezhetjük: hogyha 2012 októbere óta nem sikerült ezt a remek tervet megvalósítani, akkor most mitől sikerülne jobban? De legyen ez az Együtt-PM politikusainak a gondja.

Más a DK taktikája. Úgy tűnik, hogy Gyurcsány pártja először a nagyjából másfél millió baloldali szavazót szeretné a saját zászlaja alá terelni, majd a 2018-ra egyesített táborhoz a protestszavazatokat is megnyerni. Ehhez persze előbb rehabilitálni kellene Gyurcsány személyét és politikáját, amelynek »eredményessége« még élénken él a magyarok emlékezetében.

A DK elnökének átpozicionálása a szemünk előtt zajlik. Bizonyos pontokon azonban Gyurcsány sem változtat, így az »önkritika« inkább csak a baloldali táboron belül hozhat szimpátiapontokat. Így többek között az őszödi beszéd továbbra is »igazságbeszéd« marad, és Gyurcsány továbbra sem bánja meg a külhoni magyarok elleni népszavazás felvállalását (bár az érvelés stílusát már igen), vagy a megszorításokat hozó, neoliberális gazdaságpolitikát.”